A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
Nyugalomba vonultak
szervezésével. Egyetemi munkáját főként ennek a feladatnak szentelte. Oktatott az építőmérnöki, építészmérnöki karon és a gazdasági mérnöki szakon, ahol 1960 óta dr. Kádas Kálmán irányításával az építésügyi és településgazdasági alágazat műszaki vezetője. Több szakmérnöki tanfolyamon előadó. Nyugdíjazásakor a Vízgazdálkodási Tanszéken működött. Tudományos és kutató munkásságának fő témáit is a településtudomány, az urbanisztika mérnöki, gazdasági és üzemgazdasági kérdései közül választotta. Különösen kiterjedt volt jegyzetírói tevékenysége. 11 db egyetemi, 9 db gazdasági mérnöki, 5 db szakmérnöki, 6 db Mérnök Továbbképző Intézeti jegyzetet írt. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hazánkban általa első ízben kialakított és továbbfejlesztett képzésben részt vett kommunális mérnökök százai tevékenykednek településeink fejlesztése és vezetése érdekében. Főszerkesztője és jelentős részben szerzője volt a Vidéki városaink című könyvnek és hosszabb tanulmányokat írt a Mérnöki kézikönyv IV. kötetébe. Külföldi és hazai folyóiratokban megjelent cikkeinek száma: 160 db. Társadalmi munkát főként mint az MTA Településtudományi Bizottságának, Vízellátási és Csatornázási Szakbizottságának, Budapest Főváros Tanácsa Műszaki és Kommunális Bizottságának, a Magyar Urbanisztikai Társaság vezetőségének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Várospolitikai, valamint Honismereti Bizottságának tagja végez. Kitüntetései: Magyar Munka Érdemrend, Munka Érdemrend ezüst fokozata két alkalommal. Magyar Munkaérdemérem, a Köztársasági Elnöki Elismerés bronz koszorúja, a Dunai Árvízi Emlékérem, a Város- és Községgazdálkodás, a Vízgazdálkodás és az Építőipar Kiváló Dolgozója. DR. CHOLNOKY TIBOR az Építőmérnöki Kar Mechanika Tanszékének tanára és vezetője, több mint 46 évi szolgálat után 1971. december 31-én vonult nyugalomba. 1901. július 29-én, Budapesten született. Elemi és gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd Budapesten a Műegyetem Mérnöki Osztályán szerzett kitűnő minősítésű oklevelet. 1925 szeptemberétől a Műegyetem Mechanika Tanszékén kisegítő, majd megbízott, később pedig rendes tanársegédként dolgozott. 1934-ben az Államvasutak szolgálatába lépett. Itt először a Hídosztályon látott el különböző műszaki feladatokat, majd pedig a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban a vasúti hidak, sodronykötélpályák és siklók ügyeinek előadója lett. Ezzel párhuzamosan két MÁV üzletvezetőség miniszteri vonalbiztosi teendőit is ellátta és fokozatosan elnyerte a főmérnöki és a műszaki tanácsosi címet. A Felszabadulás után a háború alatt elpusztított vasúti hidak helyreállítási munkáiban töltött be igen fontos irányító szerepet. Kiváló munkájának elismeréséül 1946-ban újjáépítési jelvényt, 1947-ben Köztársasági Elnöki elismerést, 1948-ban „Kiváló munkáért" jelvényt kapott, 1950-ben pedig a Magyar Népköztársasági Arany Érdeméremmel tüntették ki. Közben tényleges műszaki tanácsossá, majd főtanácsossá, végül pedig MÁV igazgatóhelyettessé léptették elő és megbízták egy ügyosztály vezetésével. Minisztériumi működésével párhuzamosan, mint fizetés nélküli adjunktus, illetőleg félnapos demonstrátor a Műegyetem Mechanika Tanszékének munkájában is részt vett. Kiváló előadói képességeit és tapasztalatait igazán 84
