A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
Nyugalomba vonultak
akkor tudta kibontakoztatni, amikor 1950-ben a Műszaki Egyetem szolgálatába lépett. Először mint intézeti tanár, majd docens, a Mechanika Tanszék vezetője lett, 1952-ben pedig egyetemi tanárrá és egyidejűleg a Mérnöki Kar dékánjává nevezték ki. Két évi dékáni működés után 1954-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektora lett. Ezt a funkciót három éven keresztül töltötte be. Mint a Mechanika Tanszék vezetője, az Egyetem és az Építőmérnöki Kar oktatási és szervezési feladatainak ellátásából ezután is, egészen 1971. évi nyugalomba vonulásáig, fontos és igen aktív részt vállalt. Munkaszeretete azonban még akkor sem engedte pihenni. Tudományos főtanácsadói minőségben ma is fáradhatatlanul dolgozik és hasznos segítséget nyújt a Tanszék és a Kar problémáinak megoldásában. Egyetemi szolgálata alatt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól fizetés nélküli szabadságot élvezett és ebben a minőségében MÁV igazgatóvá léptették elő. Dr. Cholnoky Tibor sok évtizedes magasszintű oktatói, szervezői és vezetői tevékenységével hervadhatatlan érdemeket szerzett. Ennek elismeréséül 1953- ban Kiváló Dolgozó kitüntetést, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1971-ben pedig a Munkaérdemrend Arany fokozatával tüntették ki. Tudományos munkájának eredményeként 1961-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot, majd a műszaki doktori címet, a Műszaki Egyetem sportegyesületének elnökeként, illetőleg az Egyetemi és Főiskolai Sporttanács társelnökeként kifejtett tevékenységéért pedig 1960-ban megkapta a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozatát. Talán nincs egyetlen olyan hazánkban aktívan szolgáló építőmérnök sem, aki ne ismerné dr. Cholnoky Tibor logikusan felépített, valamennyi részlet- kérdést is alaposan megvilágító előadásait, nagy gonddal és pontossággal megírt jegyzeteit, ill. 3 kötetes mechanika tankönyvét. Az oktatói munka iránt érzett szeretete, hihetetlen munkabírása, lelkiismeretes és hibát soha nem tartalmazó munkája Egyetemünkön fogalom és valamennyiünk részére követendő például szolgálhat. DR. EISLER JÁNOS egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, 1907. november 27-én született Kiskőrösön. Gépészmérnöki oklevelének megszerzése után kisegítő tanársegédként 1930-1936-ig a Műegyetem Elektrotechnika Tanszékén dolgozott. Ezután 1939-ig a Felten és Guilleaume Kábelgyárban, majd 1948-ig az Erőátviteli és Világítási Rt-nél végzett mérnöki munkát. 1950-ig a villamosenergia iparban dolgozott, ahonnan a Gazdasági és Műszaki Akadémiára tanszékvezetőnek nevezték ki, majd 1952 óta a Budapesti Műszaki Egyetemen docens, 1954 óta egyetemi tanár. 1952—1953-ig a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettese, 1954—1957-ig dékánja volt. 1960— 1967-ig a Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszék vezetője. A Műszaki Egyetemen ő fejlesztette ki a nagyfeszültségű technika, ill. a szigeteléstechnika oktatását. Kitüntetései között szerepel a Népköztársasági Érdemérem arany fokozata, a Munkaérdemrend ezüst fokozata és három ízben kapta meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntető címet. Szakmai munkájának kezdetétől fogva a szigetelőanyagok villamos jelenségeivel foglalkozott, ebből készített egyetemi doktori disszertációt 1953-ban. 1954-ben megszerezte a műszaki tudományok doktora tudományos fokozatot. Több mint 50 publikációja jelent meg részben külföldi lapokban. Aktív tevékenységet fejtett ki az IEC és a CIGRÉ nemzetközi szervezetekben. 85