A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
Dr. Perényi Imre rektor ünnepi beszéde a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi rangra emelésének 100 évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak plenáris ülésén
Új tanszékek egész sora került felállításra, melyek természetesen korszerű tantárgyak oktatását irányozták elő. E tanszékek élére kiváló szakemberek jöttek az Egyetemre. A nagyszerű tervek végrehajtását azonban megakadályozta a külföldi segítségre támaszkodó ellenforradalom, amelynek megtorló intézkedései Egyetemünk több haladó tanárát is sújtották. így Bogdánfy Ödön hidrológus, Éber László művészettörténész, Fasching Antal mérnök, Hikisch Rezső, Kozma Lajos, Lessner Manó, Málnai Béla, Pogány Móricz építészek sok más társukkal együtt elvesztették állásukat, közülük többen emigrálásra kényszerültek. A Tanácsköztársaság alatti terveket és intézkedéseket az ellen- forradalmi komány hatálytalanította és ezzel jelentősen visszavetette a műegyetemi oktatás fejlődését. A Tanácsköztársaság leverését követő 25 évben — noha ez alatt az idő alatt is sok tehetséges tanár és tanítvány dolgozott és nevelődött Egyetemünkön, hisz mai mérnökgenerációnk és a még ma is dolgozó tanáraink egy része ebben az időben nevelkedett — a rendszer jellege a fejlődésnek nem kedvezett és ezen az átszervezések sem segíthettek. Az 1934-es esztendőben József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elnevezés alatt egyesítették a korábbi műegyetemet, a soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskolát, az 1920-ban szervezett Közgazdaság- tudományi Kart és az 1899 óta egyetemi színvonalra emelt Állatorvostudományi Főiskolát. Ez a nagymérvű összevonás nem bizonyult helyesnek. A nehézséget elsősorban nem is az inhomogenitás okozta, hanem az, hogy a műszaki felsőoktatás szervezete nem felelt meg hazánk akkori ipari fejlettségének és nem vette figyelembe a fejlődés tendenciáit sem. Ez a korszak a rendszer vezetőinek haladásellenes, bűnös politikája következtében a második világháborúba torkollott, melynek során Egyetemünk egy része is elpusztult. Tisztelt Hallgatóság! A felszabadulás, amelyért népünk örök hálával tartozik a Szovjetuniónak, a Budapesti Műszaki Egyetem történetében is új, gyökeres változásokkal járó és nagyarányú fejlődést hozó korszakot jelentett, melynek társadalmi és politikai hatásában egyik legjelentősebb eredménye az, hogy nagy számban kerültek munkás-paraszt származású hallgatók Egyetemünkre, megtörve ezzel a volt uralkodó osztályok tanulási monopóliumát. Míg az 1934/35. tanévben a fizikai munkát végző szülők gyermekeinek aránya mindössze 9,1% volt Egyetemünkön, addig a népi demokrácia megteremtése után a legtöbb szakterületen a munkás-paraszt származású hallgatók aránya az egész hallgatóságnak több mint felét tette ki. Ugyancsak a felszabadulás tette lehetővé a nők egyenjogú részvételét a mérnökképzésben. Míg az 1938/39-es tanévben az Egyetemnek mindössze 6 nőhallgatója volt, addig ma nőhallgatóink száma 1600, arányszámuk 20,9%. A szocialista iparosítás fokozódó lendülete egyre nagyobb számú, különböző szakirányokban jártas műszaki szakembert igényelt. így az Egyetemmel szemben támasztott mennyiségi igények számottevően megnőttek. Míg az 1937/38-as tanévben alig 1000 hallgató volt a mai karoknak megfelelő karokon, addig az 1952/53. tanévben Egyetemünkön már közel 13 000 haII5
