A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
Dr. Perényi Imre rektor ünnepi beszéde a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi rangra emelésének 100 évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak plenáris ülésén
állású „technikai főtanodává” szervezték, s amely intézkedik a létesítendő szakosztályok tekintetében is. A műegyetem szervezeti szabályzatát a kiráiy 1871. július 10-én erősítette meg, ez tehát 100 esztendővel ezelőtt lépett hatályba. Az 1871/72. tanévet a Műegyetem már új szervezeti szabályzata alapján 5 szakosztállyal: mérnök, gépész, építész, vegyész és általános szakosztállyal, élükön dékánnal, nyitja meg. Az Egyetem élén választott rektor áll. Intézményünk egyetemi rangra emelése tehát innen datálódik. 1880-ban kezdték meg a Műegyetem épületeinek felépítését a Múzeum körúton és az 1882/83. tanévben már saját épületeiben kezdhette meg az oktatást. Az újabb építkezések kezdetben jelentősen megjavították a körülményeket, lehetővé tették a képzés hatásfokának növelését és az Egyetem valamennyi karán általános létszámemelkedéshez vezettek: az 1871. évi 500 fős hallgatói létszám az 1900-as évre 1812-re, az oktatóké ugyanebben az időben 55-ről 116-ra növekedett. A létszámnövekedés azonban ismét nyomasztó helyhiányhoz vezetett. Üjabb megoldás megteremtésén fáradozva Wartha Vince rektor 1898-ban jelenthette be, hogy a József Műegyetem Budán, a Lágymányoson épül majd fel. A Ziegler Győző, Hauszmann Alajos és Petz Samu professzorok tervei alapján felépült Egyetem zárókövének ünnepélyes elhelyezésére 1910. május 25-én került sor. 1898-ban módosítani kellett az Egyetem szervezeti szabályzatát. Ennek tárgyalása idején több oldalról felvetették a már meglevő Mérnök-, Gépész-, Építész-, Vegyész- és Általános Szakosztályok mellett a képzés további szakosítását, de az Egyetemi Tanács nagy előrelátással útját vágta a túlzásba vitt szakosítási törekvéseknek. Különösen érdekes erre a vitára és állásfoglalásra ma visszatekinteni, amikor a gyorsan fejlődő tudomány és technika időszakában annak útjait keressük, hogy miként kell a mérnökképzést helyesen megalapozni, meghatározni. 1901-ben a Műegyetem megkapta a mérnök-doktorrá avatás jogát is. Nehéz és szomorú időszakot jelent Egyetemünk életében az első világháború. A hallgatók nagy része katonai szolgálatra vonult be. Tanáraink e nehéz években számos tankönyvet és jegyzetet írtak, hogy a háborúból majd visszatérő hallgatóság könnyebben tudja tanulmányait befejezni. Különösen példamutatóan dolgozott Egyetemünk egyik nagynevű professzora, Bánki Donát, aki kézírással írta meg jegyzeteit, melyeket ma is kegyelettel őrzünk. A Tanácsköztársaság létrejötte nemcsak az ország életében jelentett alapvető változást, de nagyszerű reformcélokat tűzött a magyar műszaki felső- oktatás elé is. A Közoktatásügyi Népbiztosság élén olyan kiválóság állt, mint Lukács György, aki Kármán Tódorral és Fogarasi Bélával együtt dolgozott a felsőoktatás reformján. Nem felesleges ez alkalommal utalni arra, hogy az oktatásügyi dokumentumokban felmerülő gondolatok a célok, eszközök és módszerek tekintetében egyaránt a pedagógia ma is korszerű feladataira utalnak. E szerint a pedagógia feladata az emberi képességek kibontakoztatása. Ennek eszközei és módszerei pedig az iskola életközelségének biztosítása, az aktivitás, alkotókészség kifejlesztése. Időszerű megemlíteni azt is, hogy az 1918/19-es tanévben a Kormány első intézkedései között biztosította a nők beiratkozásának lehetőségét a Műegyetemre. Ekkor került előtérbe először a közgazdasági mérnökképzés is. 4
