A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Vegyészmérnöki Kar története
nyos tárgyakból letett vizsga előfeltétele volt a továbbtanulásnak. A Műegyetemen kötelező tanrend még akkor sem volt, tanszabadság uralkodott a tárgyak választását és sorrendjét illetően, csupán a szigorlatok voltak előírva. Az új szervezetet Ferenc József 1871. július 10-én hagyta jóvá és az az 1871/72. tanévben lépett életbe. Ugyanakkor elhatározták új Műegyetem építését, addig is ideiglenesen áthelyezték Pestre az 1872/73. tanévtől kezdve a Nagel-féle házba a Két Nyúl utca és a Csillag utca sarkán, amelyet megfeJelően átalakítottak. (A ház a IX., Gönczy Pál u. 3. szám alatt ma is áll.) Szükséges megjegyezni, hogy a Műegyetem mégsem volt teljesen egyenrangú az egyetemekkel, mert doktori címet nem adhatott. Ezt a jogot csak 1901-ben nyerte el. Elég gyorsan bebizonyosodott továbbá, hogy a teljes tanszabadság a Műegyetemen nem lehetséges, hiszen a tárgyak egymásra épülnek. Ezért már 1874,/75-től kezdve ajánlott, 1882-től kötelező tanrendeket írt elő Egyetemünk. Vajon volt-e Magyarországnak akkor olyan „technikai vegyész” szükséglete, amely indokolta a vegyészeti szakosztály felállítását? Magyarország vegyipara nem volt fejlett, 500 fős munkáslétszámú vegyipari nagyüzem 1870- ben csupán egy volt. A többi kisüzem volt. A gázgyártás ugyan sok városban megindult már, de egyéb említésreméltó nem igen volt. A kiegyezéssel megvalósult vámunió pedig nehezítette a vegyipar kibontakozását, hiszen szabaddá tette a piacot a fejlettebb osztrák és cseh vegyipar termékei előtt. A vegyiparnak tehát aligha volt túl sok vegyészre szüksége. A nehéziparnak, a vasútnak, a megalakuló vegyvizsgáló intézményeknek volt bizonyos vegyész felvevőképessége, elsősorban analitikusokban, de a két tudományegyetem a maga vegyészképzésével ezt valószínűleg ki tudta elégíteni. A mezőgazda- sági kémiai ipar inkább jöhetett számba, hiszen a cukorgyártás, a keményítőipar, a falepárlás stb. nemzetközi viszonylatban is jelentős volt; utóbbi második helyen állt a világban. A vámunió ezen iparra kedvezően hatott; termékeinek nagy és verseny elől védett piacot biztosított a monarchián belül. A századfordulón már biztatóbb volt a vegyipar képe. A nyolcvanas években indult meg a kőolajfinomítás hazánkban, s lett csakhamar jelentős tényezővé. A szervetlen kémiai nagyiparban számos kénsav és foszfát műtrágya- gyár alakult a század végén. Világcégek is alapítottak vegyi gyárat, így Sol- vayék szódagyárakat, Nobelék dinamitgyárat. A gumigyártás 1890-ben vette kezdetét. A XX. század első évtizede a magyar gyógyszeriparnak is kezdete. 1898-ban a tulajdonképpeni vegyipar az egész ipari termelés 7,2%-át, a munkáslétszámnak 4,ó%-át (13 000) és az összes — lóerőben kifejezett — gépparknak 3%-át jelentette. A malomipar nélkül számított mezőgazdasági ipar pedig a munkáslétszám 22%-át, a lóerőszám 8,7%-át képviselte. A vegyipari üzemek száma 1913-ra 182-ről 367-re, a munkáslétszám 22 000-re nőtt, vagyis megduplázódott, százalékos aránya azonban nagyjából a korábbinak felelt meg (7,6, ill. 5,2%). A vegyipar nagyobbik része külföldi tőke tulajdonában volt .Századunk elejének napi- és szaksajtójában gyakori panaszokat olvashatunk a magyar vegyészmérnökök részéről, hogy nehéz elhelyezkedniök, mert a vállalatok előnyben részesítik az idegen vegyészeket, s megismétlődik a követelés, kötelezzék a magyarországi gyárakat magyar vegyészek alkalmazására. A vegyészi szakosztály létesítése tehát igen jól átgondolt, előremutató intézkedés volt. Létrejötte elsősorban Wartha Vince érdeme, aki korán meglátta az elmé48
