A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
Dr. Perényi Imre rektor ünnepi beszéde a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi rangra emelésének 100 évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak plenáris ülésén
gáriából 2, Csehszlovákiából 3, Jugoszláviából 3, Lengyelországból 1, NDK- ból 2, Romániából 1, a Vietnami Demokratikus Köztársaságból 1, továbbá 2 belga, 3 olasz, 1 NSZK és 1 szudáni intézmény szerepel partnereink között. A velük kötött együttműködési szerződések lehetővé teszik az oktatási és nevelési munka dokumentumainak, a kiadványoknak cseréjét, a kölcsönös előadásokat és csereutazásokat, a hallgatók esetenkénti üzemi gyakorlatát és mindinkább a kutatómunka kölcsönös, együttes végzését. Az örvendetesen fejlődő kétoldalú kapcsolat mind a két félnek előnyös és jól szolgálja a felsőoktatást, a tudomány egyetemes fejlődését. Külön kiemelem a Szovjetunió egyetemeivel kialakult szerződéses kapcsolataink eredményességét, megköszönve ez alkalommal is, hogy a szóban forgó intézmények rektorai, párttifkárai állandó szívügyüknek tekintik e kapcsolatok ápolását. Egyetemünk növekvő külföldi elismerését, tekintélyét jelzi, hogy mind több külföldi állampolgár, fiatal tudományos kutató kéri, hagy aspiránstanulmányait Egyetemünkön folytathassa, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem doktori címét megszerezhesse. Visszatekintve felszabadulásunk óta megtett utunkra, mi ezt az utat — kérem ne vegyék szavaimat öndicséretnek — eredményesnek, a száz év leghaladóbb, legtermékenyebb szakaszának minősítjük. És, hogy ezt így deklarálhatjuk, azt szocialista társadalmi rendszerünk sikereinek, Pártunknak és Kormányunknak köszönhetjük, amelynek útmutatásaival, anyagi és erkölcsi segítségével és elismerésével teljesíthettük és teljesíthetjük továbbra is feladatainkat. Egyetemünk utolsó negyedszázados fejlődése során állandóan élveztük a Szovjetunió, a testvéri szovjet egyetemek, intézetek önzetlen segítségét. Mind gépek és műszerek beszerzésével, mind tanácsaikkal, oktatók és hallgatók kiképzésével és továbbképzésével mindig mellettünk álltak. Fogadják ezért jelenlevő szovjet vendégeink is hálás köszönetünket. Szólnunk kell arról a segítségről, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt egyetemi szervezetének munkája nyújt. A Párt tagjai egyetemi oktatógárdánk és egyéb dolgozóink legjobbjaiból kerülnek ki. Pártszervezetünk a felszabadulás után elsőként mozgósított a háborús anyagi-erkölcsi károk eltakarítására, és azóta is szakadatlanul küzd a korszerű mérnökképzésért, s gyakran szikrázó viták tüzében harcol az egyetemi oktatás reformjáért, a haladó szellemű és világnézetű mérnökké és emberré nevelés megvalósításáért. A szakszervezeti munka is csak a felszabadulás után indulhatott meg a Budapesti Műszaki Egyetemen és ma már elmondhatjuk, nincs olyan területe egyetemi életünknek, ahol a szakszervezeti bizottság ki ne venné részét a feladatok teljesítéséből, és mind határozottabban képviseli az egyetemi dolgozók érdekeit. Az Egyetem ifjúsági szervezete, a KISZ munkájáról összességében megállapíthatjuk, hogy sikerült tevékenysége középpontjába állítania a kommunista mérnökneveléssel kapcsolatos konkrét feladatokat. Az 1969/70-es tanévtől életbeléptetett új ösztöndíj- és tandíjrendszer végrehajtásában a KISZ hatalmas munkát végez. Az új egyetemi Szervezeti és Működési Szabályzat az egyetemi és kari tanácsokban egyaránt nagyobb szerepet biztosít az ifjúság képviselőinek és azok mindinkább élnek újabb jogaikkal. 9
