A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1967-1968
Dr. Csáki Frigyes rektor tanévnyitó beszéde 1967/68
ségeit. Ez annál is fontosabb, mert mindig hangsúlyozzuk, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen az alaptárgyak oktatására különös súlyt fektetünk. Tisztelt Hallgatóság! Az előzőekben röviden beszámoltam az elmúlt oktatási év főbb jelentőségű eseményeiről és bemutattam statisztikai adatok tükrében a Budapesti Műszaki Egyetem jelentőségét. Most engedjék meg, hogy néhány szót szóljak elkövetkező feladatainkról. Három kérdésről szeretnék beszélni: az oktatásról, a nevelésről és a tudományos munkáról. Az oktatás terén nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy befejeződött az oktatási reform olyan vonatkozásban, hogy elérte az V. évfolyamot is. Az oktatási reform célkitűzéseit egész mérnöktársadalmunk részletes vitákban tisztázta, az egyes karok, ágazatok feladatait megszabta. Messze vezetne az, ha részletesen beszélnék az oktatási reform jelentőségéről. De engedjék meg, hogy hangsúlyozzam, hogy ennek során csaknem 1500 új jegyzetet írtunk a hallgatóság számára, ami - tekintetbe véve, hogy hallgatóink tökéletesen csak a magyar nyelvet beszélik - rendkívüli jelentőségű. Az oktatási reform, azt mondhatjuk, helyesen tűzte ki a célokat, az Egyetem helyesen tudta megvalósítani a feladatokat. Emellett azonban még további finomításokra feltétlenül szükség van. Némely karon — gondolok itt elsősorban a Gépész- és a Villamoskarra, de érinti talán a többi kart is — éppen az elsőéves oktatás elrendezésében bizonyos átcsoportosításokra, a tárgyak egymásra épülésének jobb kialakítására, az alaptárgyi oktatás további megszilárdítására van szükség. Egy másik karunkon, a Közlekedés- mérnöki karon, éppen a Közlekedési Minisztérium kívánsága alapján, újabb elvek érvényesítésére van szükség, és talán nem túlzók, ha itt kijelentem, hogy ez ezen a karon fel fog érni egy újabb reform-tanmenet kidolgozásával. Az oktatás, azt kell mondanunk, jó eredménnyel folyik, a vizsgák színvonala növekszik, az egyetem tanulmányi színvonalának eredményei tovább fejlődnek. A második kérdés, amiről meg szeretnék emlékezni, a hallgatóság nevelése. Ügy, ahogy az összes egyetemnek, így a Műszaki Egyetemnek is fontos célkitűzése a kommunista szakemberképzés. Ez a mi viszonylatunkban kommunista mérnökképzést jelent. Nem lehet kommunista mérnököket ex katedra nevelni, hanem ehhez az oktatóknak és hallgatóknak jó személyi kapcsolatára van szükség. Ebben a vonatkozásban még nagyon sok tennivalónk van és meg kell valósítanunk, hogy a hallgatók ne azt érezzék, hogy mérnökgyárba kerültek be, pusztán szám szerint szerepelnek, valamint, hogy jó személyi kapcsolatuk legyen a tanszékkel. Egyik legfontosabb feladatunk ebben az irányban a személyi kapcsolatok kialakítása, hogy ne csak politikai tanszékeink, hanem szakmai tanszékeink is részt vegyenek a hallgatók nevelésében, szakemberré képzésében és ugyanakkor pedagógiai fejlesztésében is. A harmadik kérdés, amiről röviden meg szeretnék emlékezni, a tudományos munka. Az előbb felsoroltam azt, hogy milyen nagy az oktatók létszáma a Budapesti Műszaki Egyetemen, hogy hány akadémikus, doktor és kandidátus dolgozik körünkben. Ha potenciálisan megvizsgáljuk ezeket a számadatokat, kiderül, hogy párját ritkítja országunkban ilyen nagy koncentrált intézmény, és ritkán fordul elő, hogy a szakmáknak egész spektruma, egész széles köre ennyire koncentráltan forduljon elő, mint itt, a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Budapesti Műszaki Egyetem tudományos munkájában is jelentős sikereket értünk el. Hosszan sorolhatnám a megírt tan- és szakkönyvek számát, hosszan sorolhatnám a magyar és külföldi nyelveken megjelent szakcikkek sorát, a találmányok számát, az ipar számára végzett közvetlen kutatómunkát. Mégis, 8
