A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967
Elhalálozottaink
E LH ALÁLO Z O T T AI N K DR. H. C. DR. LISKA JÓZSEF 1883 - 1967 1967. március 14-én, életének 84. évében elhunyt Liska József, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott tanára, mérnök nemzedékek kiváló nevelője. Emlékét kegyelettel őrzik mindazok, akik ismerték, szerették és tisztelték. Tudományos munkásságát és egyben oktatói pályafutását a bécsi, budapesti, majd a karlsruhei műegyetemen folytatott tanulmányai befejezése után Arnold professzornál kezdte el a karlsruhei egyetem Elektrotechnikai Intézetében. Az itt töltött évek tudományos eredményeit Bragstaddal írt, az E. T. Z.-ben megjelent publikációja, és szakkönyvekben azóta is gyakran idézett doktori disszertációja jelzik. Arnold professzor mellett szerzett kiváló elméleti tudását 1908-tól a magyar ipari élet javára hasznosította, egyszersmind itt szerezte meg széles körű gyakorlati tájékozottságát. 1914-ig a Ganz Villamossági Gyár próbatermében, majd a számítási irodán dolgozott. A háború után egy magánmérnöki irodában helyezkedett el; 1920-tól 1921- ig a Magyar Városi Bank főmérnöke, 1921-től 1927-ig a Farkasvölgyi- féle Villamossági és Műszaki Rt. igazgatója, 1927-től 1939-ig a Szabó és Mátéffy Villamosipari Rt. műszaki igazgatója volt. Időközben magántanári képesítést szerzett, s 1937-től a II. Elektrotechnika Tanszék helyettes tanáraként a Mérnöki és Építészmérnöki Kar elektrotechnikai oktatását szervezte újjá. 1939-től a Villamos Gépek és Mérések Tanszék vezetőjeként korszerűsítette a Villamos gépek és az Általános elektrotechnika tárgyakat. Ezen a tanszéken fejtette ki értékes tanári működését 25 éven át. 1964-ben nyugállományba vonult. Egész életművére, így ipari működésére is az alkotó mérnöki munka és a tudományos elmélyülés összhangja jellemző. Széles területről jelentek meg szakdolgozatai, melyek többsége a gyakorlatból eredt, s melyek közvetlen kapcsolatban állnak azzal a sokrétű munkával, melyet a magyar villamos ipar fejlesztése érdekében végzett. Különösen a transzformátor gyártás, kapcsolók és kapcsoló berendezések gyártása, transzformátorállomások, távvzezetékek és elosztóhálózatok tervezése területén szerzett kimagasló érdemeket. Szakdolgozatainak jó része a legnevesebb külföldi folyóiratokban jelent meg. A legjelentősebbek az egyenáramú gépek szikrafeszültségéről, a szinkron gépek önlengési idejének megállapításáról, a fékmágnesek méretezéséről, az egyenáramú gépek kommutációjáról, a transzformátorok elméleti és üzemi kérdéseiről, a szénkefék gyártásáról és alkalmazásáról szólnak. A transzformátorok elméletére, az egyenáramú gépek kommutációjára és a szénkefékre irányuló munkássága e területeken kiemelkedő jelentőségű, s eredményeit az irodalomban gyakran idézik. Ipari és irodalmi, majd egyetemi tanári munkássága mellett a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben értékes társadalmi munkát végzett. Az Egyesületnek 1908197
