A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967

Az egyetem oktatóinak kutatási és tudományos tevékenysége

Az eredmények jól egyeztek. A termikus vizsgálatokat derivatográffal, vizuális megfigyelésre alkalmas DTA készülékkel és termikus folyamatos titráló berendezéssel végezték.

ad 6. Vizsgálták szerves polisziloxángyanták hőstabilitását. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy mely gyanták használhatók kötőanyagként dozimetriai célra alkalmazott termolumineszcens fényporokhoz. Kilenc, különböző származású gyanta derivatográfiás vizsgálatát elvégezve, megállapították a gyanták súlyveszteségét a hőmérséklet függvényében, és ennek alapján választották ki a célnak megfelelő gyantákat. Ez utóbbi gyanták hőstabilitását fényporral keverten is ellenőrizték. Ezenkívül megállapították a gyanták hőbomlásának valószínű lefolyását. Tanulmányozták átmeneti fémbenzolszulfonátok hőbomlását. A bomlástermékek gázkromatográfiás azonosítására előállítottak több feltételezett bomlásterméket.

ad 7. Eljárást dolgoztak ki szerves vegyületek egy bemérésből történő szén, hidrogén, kén és foszfor tartalmának meghatározásáról. A szerves anyagot a Pregl- féle égető berendezésben oxigénáramban elégetik. A pirolízis termékeket egy mínium- mal töltött betétcsövecskén vezetik keresztül. Ebben a kén és a foszfor tartalom megkötődik. A szén és a hidrogén meghatározása a Pregl-féle módszer szerint történik.

ad 8. A hidropirolízises vizsgálatok célja kettős: 1. szerves vegyületek halogéntartalmát kívánják ily módon meghatározni; 2. vizsgálják a nagy hőmérsékletű vízgőz mennyiségének, hőmérsékletének és áramlási sebességének hatását szerves vegyületek elbontására. Azon vegyületek halogéntartalma határozható meg ily módon, melyek vízgőzzel nem desztillálhatok és nem szublimálnak.

ad 9. Ebben a témában befejezték a litium-alumínium-hidrid segítségével végrehajtott konverziós kísérleteiket, és megkezdték a módszer analitikai alkalmazásának kidolgozását.

ad 10. E téma keretében behatóan tanulmányozták kationok minőségi reakcióit vízmentes hangyasavban. Ezüst (I), ólom (II), higany (II), higany (I), réz (II), kad- mium, bizmut, arzén (V), arzén (III), antimon (III), ón (II), cink, kobalt (II), nikkel (II), vas (II), alumínium, króm (III), mangán (II), kalcium, stroncium, bárium, kálium, nátrium és magnézium ionok reakcióival foglalkoztak. Mivel a fémperklo- rátok általában jól oldódnak hangyasavban, ezeket állították elő, és ezek oldatát használták a vizsgálatokhoz.

ad 11. Eljárást dolgoztak ki ritkaföldfém (Rf) nyomok polarográfiás meghatározására.

A módszer alapja az alábbi komplex-kiszorításos reakció:

Rf + Cu - EDTA- Cu2+ + Rf - EDTA

A sztöchiometrikus összetételű réz — EDTA komplexből kiszorított réz (II) ionok mennyiségét polarográfiásan mérték. Eljárásuk kromatográfiás úton szétválasztott ritkaföldfém-ionok meghatározására alkalmas.

Ioncserés kromatográfiás vizsgálatok alapján — a megoszlási hányadosok meghatározásával — réz (II), nikkel (II) és kobalt (II) — szulfoszalicilát komplexek stabilitási állandóit határozták meg.

Rendszeresen vizsgálták a közönséges ioncserélő gyanták duzzadását különféle szerves oldószerekben. A kísérletek eredményei alapján eljárásokat dolgoztak ki szerves sók nemvizes közegben végrehajtott ioncseréjére és térfogatos meghatározására.

ad 12. E téma keretében a porított és nemvezető anyagok emissziós spektrográfiájával foglalkoztak. Olyan vizsgálati módszereket kívántak és kívánnak első135