A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Elhalálozottaink
munkájában a mezőgazdasági kéziszerszámok műszaki és élettani vonatkozású vizsgálataival, a traktorok stabilitási kérdéseivel, a szántóföldön haladó kerék és a talaj között fellépő kölcsönhatásokkal, a traktorkapaszkodók kinematikai és dinamikai vizsgálatával, a vontatási hatásfok megjavításával foglalkozott. Utóbbi vizsgálatai alapozták meg a vontatási hatásfok és a terepjáró képesség lényeges fokozását jelentő féllánctalpas járószerkezetű traktor kialakítását. Munkatársaival együtt kidolgozta a mocsári nádbetakarítás komplex gépesítését, amelynek eredménye a mocsári traktor, a mocsári nádaratógép és a különleges nádszállító kocsi megvalósításában jelentkezett. Kidolgozta és megoldotta a móly- és meredekfalú árkok készítésére szolgáló árokvonó ekét. Számottevő eredményt ért el a függesztett traktorekék fejlesztése terén. ^ Sokoldalú tudományos munkássága mellett állandóan részt vett az Akadémia életében is. Mindvégig tagja volt a Műszaki Tudományok Osztálya Vezetőségének, ezen kívül a Gépészeti Akadémiai Főbizottság tagjaként és elnökeként működött. Elnöke volt az Akadémia Mezőgazdasági Gépészeti Szakbizottságának és Kombájn Célbizottságának, a Mezőgazdasági Gépesítési Bizottságnak és tagja a Műszaki Tudománytörténeti Bizottságnak. Az Osztályvezetőség keretén belül alakult Könyvbizottságnak ugyancsak az elnöki teendőit látta el. Szerkesztőségi tagja volt az Acta Technica-nak, a Műszaki Tudományok, és Mezőgazdasági Tudományok Osztálya által kiadott Osztályközlemények-nek. Munkássága során számos további tanulmányutat tett a Szovjetunióban, Lengyelországban, Franciaországban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a magyar tudomány és népgazdaság számára igen értékes tapasztalatokat szerzett. Ezek közül ki kell emelni az 1953—54 években, a Szovjetunió mezőgazdasági gépészeti és gépesítési kutatási rendszereinek tanulmányozását, amelyről két kötetre terjedő tanulmányban számolt be. A mérnöki közéletben mindig élénken részt vett. Az 1949-ben megalakult Gépipari Tudományos Egyesület kis létszámú alapító tagjai között volt. Az ő nevéhez fűződik az Egyesület Mezőgazdasági Gép Szakosztályának megalakítása, amelynek haláláig elnöke volt. Ez a szakosztály vezetése alatt jelentős működést fejtett ki a magyar mezőgazdaság korszerűsítése, gépesítése érdekében, öt ízben rendeztek nagy, nemzetközi sikerű mezőgazdasági gépesítési kongresszust, ezenkívül a magyar szakemberek részére számos mezőgazdasági gépbemutatóval egybekötött ankétot, mindig a legidőszerűbb gépesítési kérdésekről. Az egyesületi szakfolyóiratok fejlesztéséhez nemcsak mint szerkesztőbizottsági tag, hanem mint igen termékeny szakcikkíró is hozzájárult. Sokrétű, fáradhatatlan egyesületi munkájával méltán kiérdemelte az Egyesület legnagyobb kitüntetését, a Bánki Donát Emlékérem arany fokozatát, melyet 1957-ben elsőként kapott meg. Sokoldalú tudományos, oktatói és egyesületi tevékenységének elismerése számos kitüntetésben is megnyilvánult. Az elsők között kapta meg a „Felsőoktatás Kiváló Dolgozója” kitüntetést, majd a „Magyar Népköztársaság Érdemrendje IV. fokozat”-ával, a „Magyar Népköztársaság Munkaérdemrend”-jével, a „Szocialista Munkáért Érdemérem”-mel, a „Földműves Szakszervezetek Kiváló Dolgozója” kitüntetéssel és végül 1964-ben, 60-ik születésnapján „Munka Érdemrend” arany fokozatával tüntették ki. Életének eredményeit nemcsak az előbbiekben — csupán főbb vonásokban — vázolt munkásságával lehet jellemezni. Alkotásai mellett feltétlenül ki kell emelni azt a hatást, melyet egyéniségével, példaadásával, tanításával kortársaira és utódaira kifejtett. A keze alól kikerült, példamutatásán keresztül felnevelkedett sok mezőgazdasági gépészmérnök és munkatársai szívében emléke tovább él. Tovább él azok szívében, akik megismerték, akiknek számára az utat megjelölte 277
