M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Harmadik rész - Az 1943/44. tanév megnyitása
419 Az egyetemi autonómiának a rektor megválasztásában kifejeződő megnyilvánulása azonban csak akként érvényesülhet, ha a kultuszkormány feje az egyetemi választásokat megerősíti. Legyen szabad ezért e helyről tisztelettel megköszönnöm a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak azt az intézkedését, amellyel a Műegyetem rektorának és 5 fakultása dékánjainak megválasztását megerősítette. Az egyetemek ősi szokása, hogy a rektor székfoglalójában tájékoztatást nyújt tudománya valamely kérdéséről. Ezért én itt ma a kémia szerepéről fogok szólni a mezőgazdaságban. Első pillanatra talán fölöslegesnek látszhatik, hogy ezt a tárgyat választom, mert hiszen ma már közismert a kémiának ez az alkalmazása. Azonban itt eszünkbe juthatnak Leonardo da Vinci szavai, amelyekkel egyik műve előszavában ezt mondja: „Belátom, hogy kutatásaimban már nem foglalkozhatom olyan tárggyal, amely hasznos vagy nagy érdeklődést kelt, mert a korábban élők már minden hasznos és szükséges problémát megfejtettek“. Az olasz ragyogó művész és éleseszű tudós e szavakkal csak törpelelkű kortársait gúnyolta. Ez a gúnyolódás azonban hiábavalónak bizonyult, mert később, a francia forradalom idején az önhitt tudákosság általánossá vált. Megalapították „az ész vallásá”-t, mert azt hitték, hogy már mindent tudnak. A XIX. században az ateizmusnak ez az önhittsége a természettudományokba is befészkelte magát. Ma a természettudományok újabb, rohamos fejlődése éppen ellenkezően gyökeres szerénységet érlelt, a természettudományos kutatókat is visszaterelte a hithez, mert azt látjuk, hogy a felfedezések csodás sora után is a természet mérhetetlen titkainak még csak elenyésző hányadát sikerült megismerni. A kémia és biokémia terén is rohamos haladásnak vagyunk tanúi, de a mezőgazdaságig mindebből még vajmi kevés jutott el. Ezekre a kiaknázatlan vívmányokra szeretném tehát székfoglalómban a figyelmet felhívni. A mezőgazdasági kémia legismertebben a talajtanban érvényesül. Ezt a tudományt hazánkban és külföldön is hatalmas fejlődésnek indította boldogult ’Sigmond Elek műegyetemi professzor, Az ő mintegy 40 éves működése az exakt tudományos talajtanra és gyakorlati alkalmazására egyaránt kiterjedt és a magyar tudományos munkának szerte a világon kiváló megbecsülést szerzett. A magyar mezőgazdaság pedig, különösen 27»
