M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
159 zottan Európa univerzálizmusával. Dogmatikus meggyőződése — és ezt véssük lelkűnkbe —, hogy „a magyar nép akkor tölti be hivatását, ha valóban magyar lesz“. Ezért kiált fel, hogy „ne tegyünk semmit nemzeti szellemünk és sajátságunk ellen”. A történelem örök keresztút. Mi sohasem térhetünk le a helyes útról, ha Széchenyit követjük. Ne ünnepeljük őt, amiben mindig nagyok vagyunk, hanem mindannyian, de elsősorban ifjú nemzedékeink lelkiismereti kérdést csináljanak az ő megismeréséből. Kötelességük ez önmagukkal és a nemzettel szemben. Talán sohasem volt erre annyira szükség, mint ebben az apokaliptikusán veszélyes légkörben, amelybe most került a világ. A történelem azonban nemcsak olyan apokalipszist ismer, amelynek a rombolás és a pusztulás az eleme, hanem olyan apokalipszist is, amelyikből a felemelkedés, az újjászületés kerül ki győztesen. Célt érünk, ha Széchenyi nyomán haladunk, mert ő az „örök magyar szellem“. Lehet, hogy ő talán már nem a máé, hanem azé a holnapé, amelyben a forradalmi szellem le- csillapulásával tisztult életszemléletben ismét a békés munkáé a szó. Széchenyi az ezeréves magyar gondolat, aki azt követeli tőlünk, hogy nincs szentebb kötelességünk, mint megvalósítani a magyar népközösségnek ethikai és szociális eszmékre alapított boldogabb jövőjét. Irányítson pedig az a tudat, hogy nép és nemzet vagyunk nemcsak ezeréves múlttal, hanem előttünk a történelem! /
