M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942

Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések

3. DK. CZETTLER JENŐ NY. R. TANÁR ELŐADÁSA. SZÉCHÉNYI, A NEMZETNEVELÖ. A pedagógiai munka eredményének tényezői: tanár, tanít­vány, módszer és tananyag. A nemzetnevelő Széchenyi élet­munkája pontosan csak úgy mérhető, ha sorrendben először egyéni képességét, készültségét, világszemléletét, majd tanít­ványainak felvevőképességét, végül az általa hirdetett eszmék és ismeretek összességét és átruházhatóságát vizsgáljuk. A tanító Széchenyit nem könnyű elemezni. Nemcsak pályája mutat törést, de lelkisége is más a cselekvésre, ki­tűnésre vágyó katonának, mint a hivatástudatra ébredt, pró­fétai ihlettől vezetett államférfiúnak. Kötelességérzete akkor is, utóbb is, ugyanaz maradt, de más a lipcsei csata bravúros halálmegvetése és más az a szakadatlan, egész életet betöltő munka, amelynek hajtóereje a fanatikus hit, hogy az elmaradt Magyarországot csak ő képes nemzetté emelni. A reformot saját magán kezdte. Naplóiban és más munkáiban, kiváltkép „ön­ismeret” című művében, elég adatot kapunk céltudatos önneve­lésére. Hogy a katonai pályára készülő, tehát a magyar köznemes alapműveltségét, a jogi stúdiumokat nélkülöző Széchenyi ké­sőbb a Corpus Juris legszorgalmasabb olvasója lesz, hogy köz- gazdasági és társadalombölcseleti rendszereket tanul, ezt min­den írása bizonyítja. Hivatalos, katonai és diplomáciai útjain felül tett külföldi utazásai, mind a látókör-tágítás és az önneve­lés célját szolgálták. De mégsem erre vet legnagyobb súlyt, hanem jellemének acélozására, erkölcsi fegyelmezésére, amit folytonos lelkiismeretvizsgálattal igyekszik elérni. önnevelésének két alapvonását: a vallásosságot és a cse­lekvő hazafiságot a szülői házból hozta magával. Atyjának, a Nemzeti Múzeumot megalapozó Széchenyi Ferencnek, barátja, házának gyakori vendége, lelki és gyermeknevelési tanácsadója, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom