M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Harmadik rész
280 vénynek tekinteni, mert egyik intézmény munkájában sem vettem részt önálló életükben s mert itt a tárgyköröm is új, sem a műszaki, sem a gazdasági tudományok művelői nem érzik közel magukhoz. Valóban, látszólag idegen területről jöttem, a nagy egész szempontjából első tekintetre érdektelen szaknak tanítására. De a régi kolozsvári egyetem szellemét hordozom és ápolom magamban; az a szellem egységben, a tudomány egységében láttatta velünk az összes szaktudományokat s arra szoktatott, hogy emberek és intézmények egyéniségébe igyekezzünk bele látni. Könnyű volt tehát megértenem az Egyetemünkben testet öltött szervező gondolatot, felismernem a sajátos rendeltetést, s számomra egyáltalában nem volt újság szakomnak itteni feladata sem, nemcsak abban a Karban, amelyhez tanszékem tartozik, hanem Egyetemünk egységében. Szaktárgyam ugyan csak a gazdasági szakiskolák tanárjelöltjeinek szükséges tanulmánya, de kutatási területe szorosan érinti több más tanszék területét; ezenkívül pedig, éppen az itt első sorban lényeges gyakorlati vonatkozásaiban, közel van mindazok munkájához, akik tisztán látják az egyetemi élet szükségleteit, az egyetem hatásának lélektani feltételeit, eredményeinek közéleti jelentőségét, az egyetem — bármelyik és bármilyen jellegű egyetem — művelődéspolitikai szerepét. Az ifjúsággal lélekkel foglalkozó egyetemi tanárokban tudva vagy öntudatlanul mindig ott van a nevelés gondolata; ez teremthet egységet nagyon különböző munkájukban. Nagyon jól tudom, hogy ezt az állítást egyoldalúságnak és a szakember elfogultságának lehet bélyegezni. Ismerem e hitetlenség forrását is. Az elavult szóval „pedagógiaidnak nevezett, igazában neveléstudományi tanszék kissé még mindig bizonytalan helyzetű a tudományegyetemeken is; annál inkább idegennek tetszik itt. Ezt a szakot még mindig nem sikerült a köztudatban kiemelni függvény-szerepéből; vagy pedig csak a gyermeknevelésről való okoskodást, az iskolai* élet apróságainak tárgyalását vélik a „neveléstan“ tartalmának. Ha így volna, akkor igazán nem volna helye egy műszaki és gazdaság- tudományi egyetemen s helytelen volna itt ilyen ünnepélyes alkalommal csak említeni is. Ezen azonban már régen túl vagyunk. A magyar nevelői gondolkodás a „pedagógia“ hagyományos körén már e század első éveiben túl lépett, akkor, amikor régi magyar előzmények