M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Második rész
25 Aki engem ismer, tudja, hogy a közéleti tevékenységgel rendszerint velejáró kitüntetések után sohasem vágyakoztam. Teljesen kielégítette jutalmazásra vonatkozó igényeimet az a siker, amit az oktatásban és a tudományos kutatómunkában elértem és azok az eredmények, amelyeket a gyakorlati élettel kapcsolatos szakértői működésem során mutathattam fel. Tisztelt Közgyűlés! Én mindig nagyra becsültem a tanári hivatást, sőt valósággal rajongtam érte, úgy hogy a tanárságért hajlandó voltam áldozatokat is hozni, amikor ellenállottam azoknak a csábító ajánlatoknak, amelyek engem a gyakorlati élettel, nevezetesen az ipari termeléssel szorosabb kapcsolatba igyekeztek hozni. Ennek az áldozatkészségnek legfőbb oka az volt, hogy az oktatást, illetve nevelést mindig a legnemesebb feladatnak tartottam. De oka volt az is, hogy láttam és tapasztaltam, hogy a műegyetemi tanárok a mérnöki társadalomban mindenkor igen előkelő helyet foglaltak el és tekintélyüket még növelte az a körülmény is, hogy ők, mint a műszaki kérdésekben elismerten legmagasabb bírói fórumnak, a Műegyetemnek tagjai, a magas bírói tekintélynek is részesei voltak. Ez a tekintélygyarapodás tulajdonképpen annak az óriási nimbusznak volt a kisugárzása, amelyet a Műegyetem, közel évszázados működésével magának a társadalom minden rétegében biztosított. Ezért a tanárnak megfelelő ellenszolgáltatást is kell adnia. Ez természetszerűen elsősorban abban áll, hogy minden erejével azon kell igyekeznie, hogy a Műegyetem tekintélyét növelje. Ezt a feladatot a tanár csak akkor tudja tökéletesen teljesíteni, ha teljesen tájékozott a reá bízott tudományág legújabb vívmányairól és azokról a törekvésekről, amelyekkel a haladást előmozdítani kívánják. Ez a könnyűnek látszó feladat valóban nehéz munkával jár. A tanárnak nemcsak követnie kell az irodalmat és a laboratóriumi tudományos kutatómunka egyes fázisait, hanem ezeknek megismerése után ki kell választania a tudományos közlemények tömkelegéből azokat az értékes újdonságokat, amelyeket előadásának keretébe be akar illeszteni. A beillesztés azonban megint külön munkát jelent, mert simulnia kell a saját előadó rendszeréhez.
