M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Második rész
2(i Hogy egy-egy tanár milyen területre kiterjedően képes a feladatnak megfelelni, az természetesen a tanár egyéniségétől és az egyes tárgykörök terjedelmétől, valamint a technika illető ágában jelentkező haladás ütemétől függ. Minden laikus tudja, hogy egyes területeken pl. a közlekedéstechnika területén e században hihetetlen fejlődés mutatkozott, más területeken viszont stagnálás következett be. A tanárnak holtáig kell tanulnia, hogy a reá bízott tudományágban azsúr legyen. Ebben a tekintetben a magyar tanárok kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a külföldiek, mert hiszen nagyobb területre kiterjedő tárgykört kell ellátniok. Furcsának látszik, de valóban úgy van, hogy ez a kedvezőtlen körülmény mozdította elő azt az átalakulást, amelyről a Dékán Úr Öméltósága is megemlékezett, mondván, hogy a műegyetemi gépészmérnök nevelésben e század eleje óta bekövetkezett változásnak az a lényege, hogy régebben konstruktőröket képeztünk ki, ma üzemvezetőket nevelünk. És hogy ma sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a gazdasági problémákra. A konstruktőri kiképzés a gépek és szerkezetek alakításának és méretezésének részletes ismertetésén épül fel. Ezt csak olyan tanár tudja eredményesen ellátni, aki hasonló gépek és szerkezetek konstruálásánál már vezető, illetve irányító szerepet játszott. Egészen más a helyzet az üzemmérnöki nevelésnél. A gépek és szerkezetek üzemi feltételeinek, valamint az egyes tényezőknek az üzemre gyakorolt befolyásának ismertetését szélesebb területre kiterjedően vállalhatja egy tanár. Könnyebbé teszi a helyzetet, hogy a tanárnak nem is kell az ilyen gépek szerkesztésével behatóan foglalkoznia. A tanár tehát könnyebb helyzetben van. De könnyebb helyzetben van a hallgató is, mert az üzemtechnikai ismeretek elsajátítása könnyebb, az üzemtechnikai problémák érdekesebbek, mint a konstrukciós problémák, amelyek részletekre terjednek ki. Mivel minálunk egy tanárnak több tárgykör ellátását kellett és kell ma is vállalnia, a tanár kénytelen volt mindinkább elhagyni a konstrukció részleteit, és az üzemtechnikai rész kidomborításával feldolgozni az anyagot. Ezen az úton szinte magától adódott a konstruktőr nevelésről az üzemmérnök nevelésre való áttérés.
