M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
ki. Ennek a helyzetváltoztatásnak az oka részben a terület általános emelkedése s az azzal együtt járó pannóniai tenger visszavonulása; főként azonban a Budai hegységet ma is keleten határoló s már előbb is megkezdődött törések mentén a hegység tövénél elterülő vidék — a mai Alföld — újabb mélyebbre süllyedése. A mélyre süllyedés következtébebn azok az idősebb kőzetek, amelyek a Budai hegységben a felszínen vannak, a Városliget területén ma 1000—1250 m mélységben érhetők el a városligeti két artézi kút szelvényének tanúsága szerint. Az ekkor, azaz a pannóniai kor végén, illetőleg a levantei idő kezdetén kialakult Duna áttörte á Visegrád—Nagymarosi hegycsoportot. A hegység alatt, a mai síkságon, alsószakasz- jellegüvé vált, hordalékát hatalmas törmelékkúpban rakta le s ezen kanyargott több ágban. Vize lefolyására az imént említett mélyedést használta fel s itt a hegység keleti tövében vájta ki medrét. Schafarzik Ferenc néhai elődöm szerint: „Mialatt itt a hegység keleti lábánál a térszín ennyire erélyesen mélyült, addig az ősi termális vonal előtti térszín még, úgy, mint eredetileg, magasan fel volt töltve, úgy, hogy ennek nívójára a megcsappant hidrosztatikai nyomás miatt már nem emelkedhetett fel többé a források vize“. A Duna mindjobban mélyebbre vájta medrét itt, a mai Pest területén. Ennek a Dunának jobb partján a töréseken felszálló melegforrások eleinte a mai 250 m t. sz. f. magasság fölött fakadtak s rakták le forrásüledékeiket (Nagysvábhegy, Kakukk- Fegy). A jégkorszak elején is Váctól lefelé ezen a nagy törmelék- kúpon folyt a Duna a mai Duna fölött mintegy 45—50 m magasan. Ekkor medrét nem vájta tovább mélyebbre, hanem inkább feltöltötte. Ennek a feltöltő munkának az eredménye az a kavicstelep is, amely a kiscelli párkánysíkon helyezkedik el. A jégkorszaki Duna kavicsot-homokot lerakó működésének időtartama valószínűleg az alpesi eljegesedés tetőpontjáig tartott. Ekkor, a Duna mélyülésével karöltve, a meleg források is fokozatosan alacsonyabban jelentkeztek. 150 m t. sz. f. a mai Várhegy tetejének s a kiscelli fennsíknak magasságában az akkori Duna partján s a Duna árterületén, abban a magasságban fakadtak, amelyet jellegzetes opliesztocén, azaz ójégkor- szaki térszínnek ismerünk Budapest területén.
