M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
57 Azok a meleg források tehát, amelyek ma közelítőleg a mai Duna tükrének magasságában fakadnak (Deliért-, Rudas-, Szent Imre-, Lukács-, Császárfürdő stb.) a jégkorszak első idejében, azaz kereken egy millió évvel ezelőtt — az akkori hidrosztatikai viszonyoknak megfelelőn, — az akkori Duna szintjének magasságában ömlőitek ki. A felszínre ömlött melegvíz gőzölgő forrástavaiban a vízben oldott kalciumhidrokar- bonát édesvízi mészkő, azaz mésztufa, vagyis travertino alakjában rakódott le, éppen úgy, mint ahogyan ma a budai meleg fürdőinkben a csővezetékeken kifolyó melegvízből a cső végén lerakódik a forrásvizi mészkő. Ilyen melegvízű forrástó borította a Várhegy Dunától lenyesett tetejét s az itt képződött édesvizi mészkőben vannak a várhegyi barlangpincék. A Naphegyen fakadó melegvízből is édesvizi mészkő rakódott le. Nagy melegvízű tavat tápláltak a melegforrások a Mátyáshegy keleti szélén levő kiscelli párkánysíkon, a jégkorszaki Duna partján. A tóban lerakodott mésztufa itt közvetlenül a jégkorszaki Duna hordalékára ülepedett le. Kisebb melegvizű forrástó terült el a régi óbudai temető déli széle mellett ugyanabban a magasságban, mint a Várhegyen, vagy a kiscelli párkánysíkon; ebből is édezvízi mészkő rakódott le. A Debrői-úton, a Lipótmezőn az Ürömhegyen, a Póterhegyen, a Rózsadombon stb. is melegforrások fakadtak és édesvizi mészkő keletkezett. A termák eleinte tehát nagyjában DNy—ÉK-i irányú vonal mentén törtek föl. Később, a jégkorszak elején már ÉD-i irányban sorakoztak egymás után. A termák vonalának ez az átfordulása a Gellérthegy körül, mint forgási középpont körül ment végbe. Ezért ezen a hegyen a régibb, kovasavat lerakó források nyomait és a mésztufát lerakott fiatalabb (levantei) melegforrások nyomait egyaránt megtaláljuk; az utóbbit 219 m magasságban. Az édesvizi mészkőben talált kövületek arra vallanak, hogy az akkor élt mammut, rinocérosz, szarvasok (Cervus euricerus Aldr., Cervus elaphus L), ló (Equus caballus L) stb. gyakran felkeresték ezeket a melegvizű tavakat. A jégkorszak embere ezekben a tavakban és mocsarakban valószínűleg gyakran vadászott a vízhez sereglett állatokra. Ekkor még hiányoztak azok a völgyek, amelyek ma a jégkorszaki Dunánál mélyebb helyzetűek. Ekkor például a Várhegy és a Rózsadomb között még nem volt völgy; a Várhegy enyhe
