M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
49 véve ennek a korszaknak a tengeri gerinctelen állatvilága már nem túlságosan nagyon különbözött a maitól, kivéve az ammo- niteszeket. Általában jellemző volt ebben a tengerben a zátony- építő szervezetek sokasága. Az előző időszakban, az ókorban élt ósdi szabású négyes korallok helyett az újabb alakú hatos korallok éltek. A koralltelepek ágai közt telepedtek meg a meszet kiválasztó növények, a mészalgák (Diplopora, Gyroporella) s meszes vázú állatok is. Elhalásuk után mindezeknek a vázrészei széttöredeztek s fínomabb-durvább mésztörmelékké alakultak. Ez a törmelék a korallágak közti hézagokat kitöltötte annyira, hogy a koralltelep elhalt részein a korallágakat, kelyheket alig lehetett felismerni. Az elhalt telepben s a közte levő állati és növényi eredetű meszes törmelékben lassankint kémiai változásokkal a szerves szerkezet többé-kevésbbé eltűnt, úgy, hogy az eredeti szervezetek gyakran fel sem ismerhetők. A zátony körül és a zátonyon levő törmelékből a víz kiiszapolta a finom szemcséket. Ez a finom mésziszap esetleg meszeshéjú egysejtű állatok (Foraminiferák) héjjaival együtt a tenger fenekén leülepedett úgy, amint a mai tengerekben a mésziszap lerakódik. Ebből a tengerből ülepedtek le a budai hegyeknek ma a felszínen levő legrégibb kőzetei a középső triász végén. Ezek a kőzetek mészmoszatok vázát (Diplopora) tartalmazó dolomitok (Csíki-hegyek). Majd a felső triász elején szürkés mészkövek rakódtak le. Ezek a kőzetek a Budai hegység legnagyobb részében ma sincsenek a felszínen, hanem a rájuk rakódott dolomit alatt Csak ott láthatók, ahol jóval későbbi elmozdulásuk miatt felfelé nyomódtak (Mátyáshegy, Csúcshegy, Hármashatárhegy északkeleti lejtője). A Mátyáshegy délnyugati oldalán jól látszik, hogy az összegyűrt és töredezett mészkőrög egy sík mentén feltolódott. A mészkő fölött telepszik a felső triász tengerének a budai hegyekben legfontosabb üledéke: a dolomit. Ez a sárgás-fehér, vagy szürkés-fehér, könnyen repedező kőzet alkotja a budai hegyek legnagyobb tömegét. A Gellérthegy, a Sashegy, a Svábhegy, a Hármashatárhegy, stb, nagy része ebből a dolomitból áll. Néhol ez a kőzet világossárga, fínomszemű kőporrá hullik szét (Kis Gellérthegy). Helyenkint evvel a dolomittal egyidejűleg mészkő rakódott le (Fazekashegy). Végül a triászidőszak vége felé (a felső triász második felében, a noricumi emeletben) 4
