M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
4S volt s keleten is és nyugaton is a Csendes óceánnal függött össze. Egyik ága dél felé, Madagascar felé húzódott. A középkor elején hazánk területének sülyedése következtében délnyugat felől ennek a tengernek egyik ága ide nyomult s elborította az ókor végével erősen elpusztult, lekopott, letarolt hegységtönköket s a közöttük levő mélyebb területeket egyaránt. Hazánk földjén azonban sok magasabban maradt terület sziget alakjában emelkedett ki: a Kis-Kárpátok magva, a Lajta-hegység kristályos tömege, a keleti Alpesek középső, kristályos kőzetekből álló lánca, a Mecsek, a Velencei hegység, a Vepor, a Pojána Ruszka. A tengerágnak nyugati partján, a mai bajor Duna tájékán emelkedett a „Vindelieiai hegység“, amely ma már nincs a felszínen. Ez a hegység folytatódott észak felé a Cseh-masszivumban, amelynek északkeleti folytatásában a Szudéták vonultak tovább. A tengerág mélysége igen egyenlőtlen volt; voltak benne aránylag keskeny, hosszéira elnyúló, széles, árokhoz hasonló mélyedések; ezek sülyedőben voltak. A tengervíz sótartalma a mai nagy óceánok sótartalmával megegyező volt (3'5°/o). Területének éghajlata legalább olyan enyhe volt, mint a mai Földközi tenger környékéé. Ez az aránylag kisebb mélységű tenger a benne levő szigetekkel együtt azonban sok tekintetben különbözött a mai hasonló területektől. Az azúrkék eget nem hasították a repdeső madarak, a szárazföldeken nem csattogtak az éneklő madarak; ebből a korból még nem ismeretesek madarak. Az emlősök közül is csak a korszak vége felé jelentek meg a legelsők. Ezek alacsony rendű, az erszényes patkányokra és a csőrös emlősökre emlékeztető állatok voltak. Jellemző a madárlábú ősgyikok fellépése is (Dinosauria). Ezek főként síkságokon, mocsarak, tavak, folyók környékén tanyáztak; némelyikük hatalmas testnagyságot ért el s lassankint a föld történetének folyamán a szárazföldet, leAmgőt és vizet egyaránt uralták. Igen sok óriás termetű kétéltű élt a vízterületek környékén. Általában igen elütő volt a halaknál magasabbrendű vízi és szárazföldi gerincesek típusa a maitól. A tengerben a porcos halak mellett már csontosak is éltek; különösen a kisebb mélységekben, a partok közelében korallok, mohaállatok, tüskésbőrűek, csigák, igen vastag héjjú, gyakran ökölnyi nagyságot elérő kagylók éltek. A csigaházhoz hasonló vázzal biró ammonitesz-félék erőteljesen fellendültek. Egészben
