M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
45 gépek, a harci kocsik, a csatahajók, zuhannak a városokra a bombázó repülőgépek. Ennek a küzdelemnek egyik végső célja földterületek megszerzése; föld birtokbavétele, amelyen élünk, amely mindennel: élelemmel, védelemmel, kényelemmel ellát bennünket. Föld, amelyért az emberiség mindenkoron megküzdött, amelyből legalább egy kis darabkát megszerezni mindenki vágya. És csodálatos, hogy — noha évszázezredek óta él az ember a földön, — a nagyközönség mégis vajmi keveset tud róla. Itt nem a föld felszínének az ismeretére gondolok, mert ebből társadalmunk a földrajz ma már elég jó középiskolai tanítása alapján többé-kevésbbé tájékozott. Hanem a saját tudományszakomra: az ásvány- és földtanra. Ezek a tudományágak a föld anyagi összetételével és fejlődéstörténetével ismertetnek meg bennünket. A természettudományok ezen ágai nem tartoznak a kedvelt tárgyak közé. Társaságban alig hallani ilyen tárgyú eszmecserét. Legfeljebb egy-egy gyűrűbe, karkötőbe, vagy más ékszerbe foglalt szép brilliáns, smaragd, rubin kerül szóba. Hallunk arról is, hogy itt, vagy ott vasat, rezet, petróleumot, sót, stb. bányásznak. Mikor az újságok valamely tűzhányó kitöréséről, vagy földrengésről írnak, egy-két szó esik a tűzhányók pusztításairól, a földrengés borzalmairól. Tovább azonban a nagyközönség általában nem törődik a földdel. A természet- tudományi múzeum méltán világhirű ásvány gyűjteményét, a m. kir. földtani intézet múzeumát is kevesen keresik fel. Közönségünk legnagyobb része csak a középiskolából emlékszik homályosan az ásványtan és a földtan nevére, még pedig többnyire nem nagyon kellemes emlékek alapján. Sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy mi a földtan célja? A középiskolai oktatás ilyen irányban vajmi keveset nyújt. Természetes tehát, hogy a közönség legnagyobb, még a legműveltebb része is ezekben a természettudományi ágakban a legnagyobb mértékben tájékozatlan. Így történhetik meg például, hogy az egyik igen elterjedt szépirodalmi, művészeti képes hetilap és kritikai szemle egyik történeti hátterű cikke a Gellérthegyet egykori tűzhányónak tekinti. Pedig a földtani viszonyok mélyen beleszántanak az emberi életbe! Gróf Teleki Pál miniszterelnök úr rektori beköszöntő-
