M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
44 Nagy egyetemünk megszervezése a takarékosság jegyében született meg. Országunk megnagyobbodása következtében természetszerűen egyetlen műegyetemünknek is nagyobbodnia kell. Helyszűke miatt már az elmúlt években is kénytelen volt a vegyészmérnöki osztály a jelentkezők igen nagy részét elutasítani. Ma már annyira zsúfoltak a műszaki osztályok, hogy — ha csak a mai létszám marad meg, — a jövő tanévben a legjobb akarat mellett sem tudunk megfelelő elegendő rajztermi és laboratóriumi helyet biztosítani. Pedig a mérnökhallgatók létszáma ma olyan kicsi, hogy az ország igényeit alig fogja kielégíteni tudni. Fiainkat ma buzdítani kell a mérnöki pályára. Amit a műszaki osztályokról mondottam, ugyanaz érvényes ma a többi osztályra is. Ha a visszacsatolt részekről jönni fognak az ifjak, nem fogjuk őket megfelelően elhelyezni tudni. A hallgatóság létszámával arányban kell haladnia laboratóriumaink felszerelésének és a tanársegédi állások számának is. Az eddig rendszeresített állások felosztása, egyik tanszéktől a másikhoz való eltolása a tanítás és a tudományos munka színvonalának sülyedését idézné elő. A tanársegédi szolgálat a műszaki karokban ma nagy ön- megtagadást kíván. Aki műszaki oklevéllel ma tanársegéd lesz, az igen gyenge jövedelemmel szegénységet vállal magára azokkal szemben, akik mindjárt az iparban helyezkednek el. Nehány erősen megterhelt tanszék megosztása is szükséges. Ez a megosztás részben már költségvetésileg is programmba került. Kívánatos volna azonban az ilyen irányú szükséglet további kielégítése is. Szükségünk volna új tanszékekre is olyan tudományok számára, amelyek tanítása és fejlesztése nemcsak tudományos, de országos érdek is. Meghívott előadóink száma ma nagyobb, mint a nyilvános rendes és nyilvános rendkívüli tanárok száma! Jól tudom, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr ezeket a viszonyokat jól ismeri. Mégis megemlítettem itt egészen röviden ezeket a szükségleteket én is; jusson kifejezésre a nyilvánosság előtt is bizonyos mértékben az a megállapítás, hogy műegyetemünket erősen kell fejlesztenünk. ,,Saxa loquuntur.“ A föld még mindig dübörög, reng és inog a lábunk alatt. Pokoli tűzözönben, mennydörögve törnek egymásra a vadász-
