M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939

Első rész - Beszédek

DE. IMEE SÁNDOB EGYETEMI NY. E. TANÁÉ SEELEGBESZÉDE A MŰEGYETEM 1939. ÉVI JÓZSEF-NAPI ESTEBÉDJÉN.

I.

Minél közelebb jutottunk a mai naphoz, annál élesebben merült fel bennem újra meg újra az a kérdés: vájjon helyes-e, hogy ebben a különös márciusban ünnepélyes vacsorára ülünk össze a múltra gondolás céljából? Van-e joga a József Nádor Műegyetemnek arra, hogy most emlékezéssel töltse az időt? Hiszen, akik itt együtt vagyimk, most valamennyien a jelent figyeljük s a közvetlenül előttünk lévő napokra gondolunk. Szeretnénk belenézni a jövendőbe, a magunkéba s méginkább a nemzetébe. Szeretnők látni, mi lesz a sorsa gyermekeinknek; azt is keressük, hogyan tudja majd betölteni feladatát ez az intézmény, amelynek keretében dolgozunk. A jövő érdekel bennünket s mégis a múltba nézzünk?! Mit keresünk benne?

E kérdésre egyszerre magunk előtt látjuk József nádor nemes alakját; látjuk nyugodt arcát, amint egyetemünk dísztermében állandóan figyel bennünket; belepillantunk bölcs elméjébe s bizonyosak vagyunk afelől, hogy József nádor nem a múltba vonja tekintetünket, hanem a jövőre irányítja. Amint a műegyetem ősére, a József-ipartanodára gondolunk, azokra a körülményekre, amelyek között a műegyetem első terve meghiúsult és csak szerényebb alakban valósulhatott, a vergődésre, amely nagy gondolatok felvetőinek és harcosainak akkor is sorsuk volt, a nagy nádor mellett ott látjuk ama férfiú alakját is, aki korántsem nyugodtan, hanem nagy feladatának tudatában örökké nyugtalanul a sok mulasztás pótlását sürgette, jól eltervezett munkát követelt és a magyart parlagon hagyott erejének teljes kifejtésére ösztönözte. Széchenyi István addig elhanyagolt területeken akarta az életet elevenné tenni, a munka irányítására új intézményeket szervezett és mert a