M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
80 világban mindenütt „inathezisi rendet“ ismert fel, népét arra intette, hogy életében ilyen rendet teremtsen. A nádor a magyarság életének vajúdó korszakában azokat segítette, akik a jobb jövő alapjait rakosgatták s a jövőt biztosító nagy változásokat igyekeztek előkészíteni. Ezért fogadta nagy megértéssel Széchenyi gondolatait s Széchenyi azért nézett reá nagy tisztelettel, mert látta benne a magyarság iránt a jóindulatot. A reájok gondolás nem meddő emlékezés, hanem termékenyítő felfrissülés éppen nekünk, a nádor nevét viselő egyetemnek. Számunkra József nádor és Széchenyi István emlékezete egy gondolatban egyesül; a magyarság művelődését ugyanabban az irányban szolgáljuk, amelynek ők akartak medret ásni: az egyetemes gazdasági művelődés irányában. Ez az irány még nagyon sok munkát kíván, ezt ennek az Egyetemnek kell vezetnie. Emlékezésünk tárgya így a jövő felé fordít bennünket: tennivalóinkat idézi eszünkbe. II. De ezzel nem oszlott el a kétségünk, csak átalakult. Az imént azt kérdeztem: van-e jogunk időt töltenünk az emlékezéssel? Most azt kell kérdeznem: van-e értelme annak, hogy életünk mai viszonyai között a jövő reánk váró feladatain elmélkedjünk? Vájjon ez a mai világ olyan-e, hogy a tudomány emberei efféle tépelődésének több eredménye is lehessen a meddő gyötrődésnél? Nyomott hangulatunk azt kérdezteti velünk: ugyan áll-e rajtunk valami abból, amit a jövő magában rejt? Mások, az eseményeket közelebbről látók, a nemzet legégetőbb kérdéseivel közvetlenebbül foglalkozók sem merhetik vállalni, hogy a jövőt ők alakítják. Mi még sokkal inkább csak kérdezni tudjuk: vájjon nem egészen más tényezők döntik-e el sorsunkat és szabják meg az egyesek munkáját, nem a tudományos feladatok elvégzése?! Könnyű lenne vigasztalódnunk a régi mondás idézésével: „fegyverzörgés közben hallgatnak a múzsák“. Ha ebben megnyugodnánk, élhetnénk tépelődés nélkül. Könnyebb lenne. De ha meggondoljuk, ez a régi mondás nem is egészen igaz. Akik az életünk nagy részét már fegyverek zörgése közben éltük le, tudjuk, hogy a múzsák fegyverzörgés közepette sem hallgatnak, csak másképpen beszélnek. Az a múzsa is, amely lantpen
