M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
73 növényzetnek megfelelő tulajdonságúvá, azért akkor, ha az ősnövényzetet kiirtjuk és helyébe más növényeket telepítünk, a talaj átalakul, többnyire rosszabbodik, elszegényedik. Eontott erdőtalajt javítani — úgy, amint az a mezőgazdaságban szokás — a túl bosszú időre szóló befektetés miatt nem igen lehet és ezért az erdőgazdának kötelessége a talajt természetes úton ápolni, termőerejét fenntartani és — ha lehet — fokozni. Az erdőtalaj nem annyira kémiai, mint inkább fizikai tulajdonságai, szerkezete, porhanyósága és mélysége, vagyis ama tulajdonságai tekintetében érzékeny, amelyeket a fák gyökerei, a humusz, a talajban élő állatok hosszú időn át lassankint állítottak elő és amelyeknek ismételt helyreállítása csak hosszas folyamatokat igényelne. Az őserdőben és azokban a gazdasági erdőkben, amelyekben a talaj óvására is súlyt helyeznek, a talaj tápanyagai nem csökkennek, mert a gyökerek által felvett tápanyagok kb. 80°/o-át az alom visszaadja, a többi pedig az anyakőzet folytatólagos múlásából és a levegőből pótlódik; de ilyen erdőkben a talaj fizikai tulajdonságai sem változnak meg. Ellenben kedvezőtlen változáson megy át a talaj minősége azokban az erdőkben, ahol az alom és humusz bomlása megakad, ahol a hegyoldalak talaja a lemosás veszélyének van kitéve, ahol talajtömörülés, kimosás, fokozott párolgás és ezzel a talaj vízgazdálkodásában zavar következik be. Mindezeket a kedvezőtlen állapotokat és változásokat a talaj termőerejének fenntartása érdekében el kell és el lehet hárítani a talaj állandó beárnyalásával, a mérsékelt és gyakori gyérítéssel, a bőmérsékleti szélsőségek hatásának mérséklésével, a szárító talajszél erejének megtörésével, az erdő természetes úton vagy aláépítéssel történő felújításával, elegyes és pedig fényigényes és árnyéktűrő fákból képezett állományokkal, az alom- használat tilalmazásával, stb., stb. üzemi eljárásokkal. Hogy továbbá milyen jelentősége van erdővédelmi szempontból az őshonos fafajoknak folytatólagos tenyésztésének, annak megvilágítására szolgáljon a következő megállapítás. A növények földrajzi elterjedését a kiima szabályozza. Egy növényfaj eredeti, természetes elterjedési övének középső, vagyis azt a részét, amelyben legjobban tenyészik, klimatikus optimumnak nevezzük. Ezen az optimumon belül a fafajok állományokba tömörült egyedei és ezek utódai közül egyesek a tér-
