M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
74 mőhelyi viszonyokhoz való legjobb alkalmazkodás folytán a létért való évezredes küzdelemben társaikkal szemben tért nyertek és ezzel a kevésbé alkalmazkodókat és a küzdelemben alul maradókat elnyomták. Ez a folyamat, amelyet természetes kiválogatódásnak nevezünk, a fafajokon belül a termőhelyi fajtákat termelte ki, amelyek tovább szaporodva az illető optimumban uralkodókká váltak. Mivel e fajták termőhelyükön a légköri káros hatásokkal szemben a legnagyobb ellenállást tanúsítják, azért fenntartásuk, illetőleg természetes úton való felújításuk erdővédelmi szempontból az erdőgazdák egyik legfontosabb kötelessége. De a termőhelyi fajták nemcsak a káros légköri hatásokkal, hanem a betegségeket előidéző baktériumokkal és gombákkal, valamint a másodlagosan káros, vagyis azokkal a rovarokkal szemben is ellenállók, amelyek csak betegeskedő növényeket támadnak meg. A termőhelyi fafajtákból összetett, szakszerű ápolásban részesülő és megfelelő természetes felújítási módok nyomán kialakult elegyes állományokban sem a gombabetegségektől, sem a másodlagosan, sem pedig a fák leveleivel, tűivel és egyéb szerveivel táplálkozó elsődlegesen káros rovarok elszaporodásától tartanunk nem kell. Mindezeket a megállapításokat azért bocsátottam előre, hogy rámutathassak arra a gyakori súlyos hibára, amelyet az erdőgazdák azzal követnek el, hogy a természetes kiválogatódás folytán kialakult fajták fenntartásának erdővédelmi szempontból való jelentőségét nem méltatva, az őshonos fafajokból, illetőleg ezeknek termőhelyi fajtáiból összetett elegyes állományokat letarolják és a vágásterületekre gazdasági okokból, a nagyobb jövedelem elérésére vagy egyes értékesebb őshonos, vagy pedig a termőhelynek meg nem felelő ú. n. divatos fafajokból telepítenek egykorú, elegyetlen, sűrű állományokat. Az őshonos fafajokból képezett elegyetlen és ennek folytán labilis életközösségi egyensúlyú erdőket az elsődlegesen káros, vagyis olyan rovarok fenyegetik, amelyeknek teljesen egészséges fák nyújtanak táplálékot és mivel az elegyetlen állományban táplálékukat bőségben találják, kedvező időjárás esetén tömegesen szaporodhatnak el. A termőhelynek meg nem felelő, ú. n. divatos fák lehetnek honiak és külföldiek. A honiak közül megemlítem a magas- és középhegységben őshonos és így az alacsonyabb vidékek száraz kiimája alatt betegeskedő lúcfenyőt, a hótörésektől elegyetlen állományokban sokat szenvedő erdei- és
