M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
40 szervezetek fokozatos fejlődésének elvét, mely szerint a dolgokat keletkezésükben és fejlődésükben kell megismerni. Aristoteles entelechiája szerint a csírában rejlő sajátság az, hogy a szervezet a lehetőség szerint célszerűen megvalósul a fejlődés során. A materialista és vitalista természetfilozófia, a mechanizmus és a vitaiizmus közötti ellentét nem egyenlíthető ki, a kétféle felfogás nem hidalható át a már előbb említett holis- musban sem, mely szerint az egész az elsőleges, a részek csak másodlagosak, az egészből keletkeznek. A szervezet kezdettől fogva egy egész, a szerves egységesség, az összesség nem egyszerűen a részek összege, hanem ennél több, és a részekre érvényes szabályszerűségeken kívül és felül önálló törvényszerűségei is vannak. Közismert példa erre az, hogy amikor egy szervezetet széjjeldarabolnak és darabjait egymás mellé helyezik, bár a mennyisége ugyanannyi, mégsem ad egy egységes egészet; ugyanígy van ez, ha egy gépet alkotórészeire bontanak széjjel, ha egy melódia egyes hangjait vesszük külön. A részek az egészben különleges tulajdonságokat nyernek, melyeket ismét elvesztenek, ha az egészből kiválnak, így a szó is a mondatban külön jelentőséget nyer, mint az egység egy része. Továbbmenve megállapítást nyert, a korszerű biológia mai álláspontja szerint a többsejtű szervezeteket „felépítő“ sejtek sem az épület tégláinak, építőköveinek felelnek meg, mint ahogyan a régi klasszikus sejtelmélet fogta fel; ma a szervezetet, mint egészet tekintik, melynek megoszlásából jöttek létre a sejtek, amit de Bary találóan, röviden így fejez ki: a növény képezi a sejteket és nem a sejtek a növényt. * Az élet gépelméletével foglalkozva, e probléma három részre tagolható: az első az élők világa és az élettelen természeti tárgyak, azután az élettelen természeti tárgyak és a gép, végül az élő szervezet és a gép közötti különbségek kérdésére. Minden szervezet a természet egészének egy része, egy szervezet sem áll a természeten kívül, hanem a realitás világába helyezett. Ehhezképest nyilván az általános természeti törvények éppen úgy érvényesek az élő szervezetekre, mint az élettelen természeti tárgyakra. Paracelsus az egész létet vegyi folyamat-
