M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
41 nak tekintette, Ver worn szerint az élet jelenségek másként sohasem értelmezhetők, mint az élettelen természetre is vonatkozó fizikai és kémiai törvényszerűségekkel, az organizmus és a mechanizmus értelmezésében azonos elvek érvényesítendők; ez az ú. n. „élet nélküli élettan“ az élet sajátos biológiai problémáit nem is kutatta. Az anyag és az energia megmaradásának törvénye valóban általános érvényű, a semmiből sohasem áll elő új anyag és energia, és éppen úgy nem tűnhetnek el ezek nyomtalanul a semmibe; e törvények szerint szabályozódik az anyag és az energia felvétele és leadása az élő szervezeteken, de az élettelen szervezeteken is egyaránt. Az élő szervezetekben sem fordulnak elő más elemek, mint az élettelen szabad természetben, és a nehézségi erő alá esik minden test a föld felületén, akár élő vagy élettelen is az. Mindezek ellenére az élő szervezetben, az élettelen szerkezettel összehasonlítva, a kémiai és fizikai folyamatok során még valamivel több történik. Az élet, a biológia alapproblémá ja, közvetetlenül nem esik a természettudományos megismerés körébe, csak feltételeit, jelenségeit figyelhetjük meg. Ezek olyanok, amilyenek az életteleneken nem fordulnak elő. Az élet oka, magukban a dolgokban bennerejlő, immanens lényege az Aristoteles entelechiája, az az erő, mely az élő szervezetet a lehetőség szerint célszerűen alakítja ki. Míg Platon ideológiája szerint a biológiai megismerésben a dolgok valóságának lényege kívülükeső, transcendens, addig tanítványa, Aristoteles szerint az magukban a dolgokban rejlik, de immanens, kézzel nem fogható; ez ellentétes felfogásra utal az „amicus Plato, séd magis arnica veritas“ szállóige. A dolog lényege a bennerejlő immanens energia, az ente- lechia, ami által azzá válik, ami a végcélja. Driesch az élő szervezet fejlődésében megnyilvánuló harmóniát, célszerűséget klasszikus aristotelesi felfogással, a szervezet részeinek és elemeinek általa prospectiv potentiának elnevezett, előrelátó képességét szintén az élő szervezetben rejlő és uralkodó éltető lélek princípiumára, az entelechiára vezeti vissza. A vitális aktivitást szokták a vitalisták az élőlények jellemző sajátságaként feltüntetni, az élettelenek passzivitásával, megrög- zöttségével szemben. Az élő szervezetben a természet örökké új alakot teremt és ez folytonosan változik; az élők világában minden változó, minden folyamatban van, „panta rhei“ mondta
