M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
37 Az új M. Kir. József Nádor-Műegyetemben oly intézményeket kapcsoltak össze, amelyek tradíciót hoztak magukkal, amelyek szelleme egyesült abba az ú. n. műegyetemi szellembe, mely azt jelenti, hogy az egyes egyetemi osztályok között nincsenek kínai falak, az autonómián belül igazi egyenjogúság, összehangolt egyetemes felfogás, az összetartás szelleme, a karokban uralkodó lelki összhang és a külön érdekektől mentes együttérzés nyilatkozik meg, az egymás támogatására, elősegítésére szolgáló önzetlen, becsületes törekvésben, mely megóv minden széthúzástól, minden féltékenységtől, nem apró előnyöket kiharcolni óhajt. „Genuában nincsen második“, Shakespeare szerint. A sorsközösségből fakadó szellem lelki kötőanyag, eszmei összetartás, érzelmi kapocs, a szentírásbeli tagok törvénye (Pál első korinthusi levele 12. rész), mely szerint, ha szenved az egyik, megérzi az egész szervezet, és ha tisztességgel illetik, az is kihat az egészre, amint Pál apostol szavaival élve: a szolgálatokban különbség van, de ugyanaz az Ür! # Régi, hagyományszentesítette, bevett szokás, hogy az új rektor székfoglalója alkalmával tanévmegnyitó beszédében megemlékezik arról az útról, melyet eddig járt, míg életének ehhez az állomásához érkezett, és szaktudományának valamely problémájával foglalkozik. Az én tudományszakom az anatómia és a fejlődéstan, az élettudomány, a biológia hatalmas birodalmának egy része. Ennek kutatásában eltöltött évtizedek munkájának eredményeiről számotadni e helyen messze vezetne, talán hivalkodás lenne, de egyes kérdéseire sem óhajtanék ez alkalommal úgy kiterjeszkedni, mint azt tíz év előtt más helyen tartott egyik tanévmegnyitó beszédemben tettem, amikor a belsőelválasztású mirigyek összehasonlító morphologiá- járól szólva, ezeknek magzatkorbeli működésére, az alkathoz, az individuális konstitucióhoz való viszonyára tértem ki, a humoralis concensus partiumra, mely a távoli részek csodálatos együttérzése, harmonikus együttműködése által nyilvánul meg (itt az analógia a Műegyetemhez) az alak és a működés közötti összefüggésre, az alkat egyedülálló, soha meg nem ismétlődő különlegességeire, melyekkel teljesen megegyező nem volt, nincs és soha nem is lesz többé. Ehelyett e tárgykörből most egy e helyen szinte önként felkínálkozó, még általánosabb
