M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937

Első rész - Beszédek

41

definiálja, nem is tudná definiálni, bár sokszor egy-két jellegzetes vonásával nagyszerűen tudja jellemezni. A tájban élő ember nem bontja a tájat elemeire, nem rakja újra össze ebből a fogalmat. Ismerete nemzedékek tapasztalatán, a mienknél összehasonlíthatatlanul finomabb, élesebb látó, halló, szagló, tapintó szerveken, élesebb, finomabb méret- és távolságérzéken, finomabb öntudatlan megérzésben, nagyobb nyugodtságon és a környezettel, a tájjal való benső együttélésen alapszik. Ö maga része, eleme a tájnak.

Mi is azok vagyunk, de már nem érezzük meg igazán, — még öntudatosan is ritkán vesszük észre, még kevésbbé ön- tudatlanul.

A tájban a természet öntudatlanságával élő ember valahogyan közelebb van az egyetemes, osztatlan valósághoz. Logikai boncoló és rendszerező gondolkodásunkkal ezt el nem érhetjük. És fejlődésünknek mai fokán, amelyre a XVIII. században felépített logikai alapokon és a XIX. század feltárta eszközökkel eljutottunk, úgy érzem, újra az ember mindenféle képességét igénybe kellene vennünk, az elsorvadtakat is felélesztenünk, hogy továbbjussunk.

Nem könnyű ez a civilizációban eltorlaszolt ember számára, mégis ez látszik a fejlődés útjának és ha jól körülnézünk, látjuk, hogy már rá is léptünk. Nemcsak a filozófusok, de teológusok, paleontológusok és asztrofizikusok, társadalom- kutatók és még egyes kiváló pénzügyi és gazdasági szakemberek is ilyenszerű irányban gondolkodnak, beszélnek és írnak, és ezáltal nevelnek.

Régen tanítom azt, hogy a XIX. század egyoldalú fejlődés százada volt és ezáltal minden haladás mellett ismereteinket, ítéletünket, gondolkodásunkat és sajnos, ezeknek nyomában erkölcseinket is kiegyensúlyozatlanná tette. A XX. század feladata a kiegyensúlyozás, az ember belső, valamint társas életének alapos tanulmányozásával, tehát a társadalomtudományoknak komolyabb művelésével, de mélyebb megértéssel és erkölcsi megújhodással is.

Ha a földrajz, — amely a természettudományok és a humaniciák között áll és ezen tudománykörök kapcsolója is — meg tudja értetni a civilizációnk emberével is a tájfogalom értelmét, ha meg tudja leírásának színességével és sokoldalú-