M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
42 ságával éreztetni a táj élő egyéniségét és ha főleg meg tudja értetni a tájnak, mint a földfelszíni élet megjelenési formájának jelentőségét, — akkor a földrajz egy részecskével hozzájárul ahhoz, hogy egyetemesebb világképet formálhassunk magunknak. A tájfogalom megértésének tudniillik a kép, a színesség, a belső szintézis mellett egyéb haszna is van. A táj nemcsak kép, a képnek értelmében megjelenési forma, a táj típusos teremtő élet is, amely hegyet, növényzetet, embert, testet, lelket, gondolatot, érzést, munkát formál, — újat teremt, világot gazdagít, életet egyéni vonalban visz tovább. A táj nem változatlan. Él saját maga tartalmának benső változásában, felszíne kopásában, növényei küzdelmében és sok-sok egyéb jelenségében. Az utolsó évezredekben és főleg századokban az ember tevékenysége is formálja. Ügy mondjuk ezt a földrajzban, hogy az ember, különösen a technikus ember, domináló tényezőjévé kezd válni. De nemcsak kicsiben módosulnak, nagyban is változnak a tájak, kozmikus és fizikai változásoknak és ezek nyomán járó éghajlatváltozásoknak során a föld tájai lényegesen átalakulnak, átcsoportosulnak, egyéniségükben megszűnnek és mások újrakeletkeznek. Nyilvánvaló kell ez legyen mindenki előtt, aki csak arra is gondol, hogy hosszú idők ritmusában az éghajlat szöge, éppúgy mint a föld tengelye, illetve a pólusok helyzete miképen változik. A táj az emberi életet is formálja. Tőle függ lakójának életereje, anyagi, gazdasági életének jellege, törvényei; de lelkisége mindenütt a táj befolyása alatt is áll; a hangulatoktól a hitélet alapjául szolgáló diszpozíciókig. Ennek talán legszembe- szökőbb példája, hogy a mohamedán vallás elterjedése majdnem pontosan összeesik az óvilág sivatag-steppe-övével. És meg fogjuk érteni, hogy a tájaknak, nevezetesen a föld nagy tájainak, —minők, — hogy csak pár példát említsek — a siva- tag-steppe-öv, a Földközi-tenger tájai, Nyugat-Európa, — szerepe a történelemben miként változik korról-korra. Az emberi művelődés, szervezettség és civilizáció fejlődésének során, an- •nak különböző fejlődési korszakaiban más-más tájak alkalmasak a fejlődés továbbvitelére. A táj egyéniségének is van kezdete, fennállása, elmúlása.
