M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
40 vezet ismereteink meggazdagodása és vele végességünk belátása. A tudományos kutatás részleteiben is, az egyes tudományok terén is alapvetően változnak a felfogások. Az ismeretlen kiküszöbölhetetlenül belekapcsolódik nemcsak világképünkbe, de környezetünkről és önmagunkról való fogalomalkotásunkba is. Nemcsak észrevesszük, hogy a logikai gondolkodás mellett vannak egész más képességeink, részben öntudatalattiak is, de kezdjük azokat újraértékelni is. A természettudományok terén való ezen felismeréseket előmozdítják és színesítik az emberrel foglalkozó tudományok, például az etimológia, a társadalomtudomány, az összehasonlító vallástudomány, az ősrégészet ismeretanyagának nagy bővülése és különösen elmélyülése, valamint eme tudományoknak és a természettudományoknak kapcsolata, pl. az ősrégészeté a paleontológiával. Az utolsó tíz emberi nemzedék hirtelen épült logikus tudományával szemben kezdjük sejteni a nemzedékek százai empirizmusának, tapasztalatának jelentőségét és értékét. Kezdünk értékelni és tisztelni képességeket, amelyekkel a természet lassú rendjén élő emberiség rendelkezett. Amint a költő mondja, — Reményik Sándor — „Cyclops“ című versében 1927-ben: E gőgös, keserű ajk tudja már: Meghalnak mind az Istenek, mesék Jönnek, kik két szürke szemmel látnak, Kiszúrják kegyetlenül a csodáknak Titokzatos, tenger-mély egy-szemét. A kevés, még ma is a természetben élő ember valamicskét megőrzött ezekből a képességekből, de ezek csak emlékek. Nem szakítottak velük teljesen a keleti bölcseleti kultúrák, de a mi okos, logikus kultúránk és főleg annak felületi civilizációjú embere, teljesen elvesztette ezeket a képességeket. * A táj fogalmát sem a tudomány teremtette. A modern földrajztudomány definiálja a tájat és le is írja szintézis formájában, de ez még mindig mesterséges valami. Hiszen a szintézis nem más, mint az analitikus tudás összegezése. A dolgoknak egyben való felfogásához képest a szintézis is csak részletmeglátás, kivágat. A tájat régtől fogva a benne élő ember érezte meg, különböztette meg és nevezte nevekkel. Nem határozza meg, nem
