M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
39 lagos, véges valóságot, olyan valóságot, amely nekünk embereknek érthető okból az. A mi tudományos valóságaink, munkahipotézisek, — olyan megállapítások, amelyek a korrekció szükségét, az ellenvetést, sőt esetleg már cáfolatukat is problémaként magukban hordják. Egyes elméletek, miként Newtoné, hosszú ideig szolgálhatnak a tudományos meggyőződés és munka támaszpontjaiként, — mégis végesek, múlandók, munkahipotézisek ők is. Az ismereteknek mai gyors halmozódása és áttekinthetetlenül sokfelé való elágazása nem teszi biztosabbá a tudásunkat. Ellenkezőleg, az ismeretek halmozódása a hipotéziseket gyorsabban (pergeti. Tudásunk hipotetikusabbá, bizonytalanabbá válik, nem jelenti régi megállapítások, elméletek, tudatok mindenestől összeomlását. Ezekből őrzünk értékeket, de amely értékeknek helye, egymáshoz való viszonylagos értéke az ismereteknek mind növekvő tömegében változik. Tudásunk részleteiben válik bizonytalanabbá, tömegében nemcsak növekszik, de mélyül is. Maga a bizonytalanság, a hipotetikusság egy nagy, új érték, új tudás. Ez az új tudás szemléletünknek új formákat ad. Ezek a formák ellentétesek a XVIII. század logikájával és méginkább a XIX. század materializmusával. Egymás mellett futó és a jelenségek más-más csoportjait magyarázó elméletek, mint a fény magyarázatai a fizikai, biológiai és pszichikai világok és magyarázataik ellentétei, — pedig világos, hogy nem lehetnek valóban azok —, a szervesség jelentőségeinek növekvő felismerése minden téren, a biológia világán túl és kívül is, — a periodicitás és vibráció megismerése, a legnagyobb és a legkisebb, az élettelen és az élő, a testi és a lelki világában ... a „természet“ és a „természetes“ fogalmainak változására, bővülésére vezetnek. Ezek a fogalmak magukba ölelik, magukba kell, hogy öleljék ma az ismeretlent, az érthetetlent, a transcendentálisat is. A biológus Haldane, 1927. évi Gifford lecturekben nem egyéni véleményt nyilvánít, hanem a tudomány magasabb szféráiban mindinkább uralkodó felfogást, amidőn azt mondja: „csak a természetnek és természetesnek szűk, hiányos meghatározása akadályozhat meg abban, hogy Isten jelenlétét mindenütt, mindenben, magunk közt és magunkban felismerjük“. De nemcsak a hit és a tudomány ellentéteinek elsimulására
