M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
DR. WALEK KÁROLYNAK, A BÁNYA- KOHÓ- ÉS ERDŐMÉRNÖKI KAR DÉKÁNJÁNAK SZÉKFOGLALÓ BESZÉDE. Magnifice Rector! Mélyen tisztelt Közönség! Amikor e székből — mint műegyetemünk bánya-, kohó- és erdőmérnöki karának idei dékánja — első ízben van szerencsém szólani, az egyetemi úzushoz híven legyen szabad szaktárgyamat, a mennyiségtant illetőleg egy-két gondolatot röviden érintenem, amely gondolatok a laikus közönségben a matematika említésére ébredni szoktak és amelyekre ennek az általánosan félreismert tudományágnak a képviselői válaszolni nemcsak jogosultak, de kötelesek is. Mert annak dacára, hogy a matematika egyike a legrégibb tudományoknak, amely 6000 éves tisztes múltra tekinthet vissza, s amelynek művelői közül Pythagoras, Archimedes, Leibnitz, Newton, Bolyai s annyi másnak a neve közszájon forog — mégis az e~lángelmék hírének és dicsőségének alapját képező ismeretvilág a társadalom alsó rétegeiben, de igen gyakran a szellemileg előkelő osztályokban is idegenkedő érzéssel találkozik — és amelyet általában népszerűtlenség vesz körül. Különösen szembeszökő ez a mostoha elbánás, ha azt az emberi tudás egyéb ágazatainak közmegbecsülésével hasonlítjuk össze s azt látjuk, hogy pl. a természettudományok, a történelem, a nemzetgazdaságtan, a technika tárgyait mily élénk érdeklődés, haladásukat milyen közlelkesedés kíséri, megállapításaikban az elméleti és gyakorlati ember egyaránt mekkora élvezettel gyönyörködik és irodalmi termékeik milyen nagy kelendőségnek örvendenek. Vájjon mi az oka a mathezis elszigeteltségének? Miért nincsen nagyobb számú lelkes barátja a szakemberek szűk határán túl? S vannak-e méltánylandó körülmények, amelyek 2.
