M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
37 tárgyává kell, hogy tegyenek minden változást, amely hiteligénybevétellel, tőkeelvonással, produktivitáscsökkentéssel, stb. kapcsolatos és aminek következtében, hacsak néhány évre is, megakadhat a tőkeképződés, hiányos lehet az élelmiszer-ellátás, növekedhet az eladósodás. Agrárvonatkozásban a kereskedelem hasznosságáról, vagy felesleges voltáról is sok szó esik. Kétségtelen, hogy a forgalomba kerülő javak mennyisége határozza meg nemcsak a kereskedőosztály boldogulását, de azt is, hogy a kereskedelem más termelési ágak jövedelmi viszonyaival arányosan fejlődik-e. Ha a kereskedelem új piacokat, új vevőket tud a mezőgazdaság és ipar számára biztosítani, maga termeli a kenyeret, amelyben részesedik, viszont, hä elbürokra- tizálódik, közreműködését a többi termelési ágak fölöslegesnek, a nemzeti jövedelemben való részesedését méltánytalannak fogják érezni. Egy bizonyos, hogy a mezőgazdaság intenzitásának fokozása az értékesítési lehetőségekkel arányban nő, s ebben adva van a hazai kereskedelem munka- programmja. Itt van a kulturfölény sokat emlegetett kérdése is. Mit tagadnánk, hogy „a föld azé, aki dolgozza“, a munkamegosztás minimumával kitervezett családi üzem követelése, lényegében véve a primitiv kulturállapotok iránti nosztalgiával teljes. Az őszintébbek úrgyűlölete, a naivabbak, vagy ravaszabbak panasza a hivatalok szaporítása és az ország közterheinek szaporodása fölött, bizonyos mértékig annak az egyoldalú fejlődésnek következménye, amely a szellemi kutatómunkát nem tudta beállítani úgy mezőgazdasági, mint ipari, technikai és közgazdasági vonatkozásaiban a nemzetcsalád jobb ellátásának szolgálatába. Ne értsenek félre. Ez nem annyit jelent, mintha a szellemtudományokkal foglalkozók munkáját lekicsinyelném, kevésbbé értékesnek tartanám, de amint a természet a maga vegyületeiben az elemek bizonyos arányát engedi csak meg, akként a kenyértermelők és a kenyérmegosztók szellemi munkás-csoportjainak arányszámánál is a természet bölcs rendelkezései megszívlelendők volnának. De ki határozza meg ezt az arányszámot? Ki tud precíz választ adni az előbbi és ehhez hasonló problémák határkér-
