Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963
Dr. Kézdi Árpád rektorhelyettes beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
DR. KEZDI ÁRPÁD REKTORHELYETTES BESZÉDE AZ EGYETEM TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGÉN Kedves Elvtársak! Szeptember hava minden évben új tanév kezdetét hozza az ország tanuló és oktató társadalmának. Űj tanév, új feladatok; új lendülettel kell ismét dolgoznunk, hogy a szeptembertől júniusig ívelő munkás hétköznapok sorát igaz tartalommal töltsük meg, hogy előbbre jussunk ismét egy lépéssel az oktatás és a nevelés nagy munkájában, hogy alázattal és jobbat akarással szolgáljuk a mérnökképzést. E hétköznapok elé a hagyomány egy ünnepet iktat: a tanév ünnepélyes megnyitóját, melyet egyetemünknek, illetve elődjének életében immár közel 180-adszor tartunk meg. Az ünnepélyes megnyitó alkalmával szeretettel üdvözlöm kedves vendégeinket, tisztelettel köszöntőm az Egyetemi Tanács tagjait, az egyetem professzorait és oktatóit, és elsősorban szeretettel üdvözlöm munkánk célját és értelmét, diákjainkat, köztük elsőéveseinket. Kedves Elvtársak! Űj feladatainkra készülve azt kell mindenekelőtt megállapítanom, hogy talán sohasem volt az oktatás olyan nehéz helyzetben, mint most. A technika és a tudomány azelőtt soha nem látott fejlődése, az oktatás társadalmi bázisának rendkívüli méretű kiszélesedése, a világot, a társadalmat építő emberek fokozott felelőssége hozta létre azt a helyzetet, amelyben az oktatás előtt nap mint nap felmerül a „mit” és „hogyan” kérdése. Világméretekben folyik ma a vita az oktatás és ezen belül különös erővel a műszaki felsőoktatás e kérdéseiben. A kérdések helyes eldöntésétől függ jórészt a jövő nemzedékének sorsa. Nemcsak arról van szó, hogy a jövendő mérnökök által tervezett utak, erőművek, gátak, lakóépületek korszerűek és gazdaságosak legyenek. Egybefonódó kettős feladatról van szó: jórészt az egyetemeken dől el, hogy milyen szakember és milyen ember válik a fiatalokból. Oktatás és nevelés tehát az a kettős terület, melyen tevékenykednünk kell, hogy valóban szocialista mérnököket, a közösségért élő, áldozatkész embereket bocsássunk ki az életbe. Sokszor elmondottuk és hallottuk már ezeket a feladatokat, de újra és újra meg kell vizsgálnunk önmagunkat, hogy munkánkat meg tudjuk javítani. Az elmúlt tanévben talán sikerült valamit előrehaladnunk e feladatok teljesítésében. A felsőoktatási reform keretében érdemben megkezdtük a tananyag-korszerűsítési munkát, folytattuk a káderfejlesztési tervek vég3