Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963
Dr. Kézdi Árpád rektorhelyettes beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
rehajtását, és igyekeztünk fokozni az oktatók és a hallgatók ideológiai fel- készültségét. Két év óta folynak oktatási reformkísérleteink, amelyek külön nehéz feladatokat rónak ugyan az oktatókra és hallgatókra egyaránt, de ezek alapján olyan tapasztalatokra teszünk szert, melyek biztos alapot nyújtanak tanterveink, oktatási módszereink összeállításához, az oktatás korszerűsítéséhez. A munkahelyi oktatás bevezetése, az újszerű termelési gyakorlatúk, az oktatási és a vizsgaidőszak teljes elválasztása, a levelező oktatással kombinált szaktárgyi termelési gyakorlat, a segédmérnöki gyakorlat és még számos kisebb, többnyire módszertani kísérlet lefolytatása értékes tapasztalatokkal zárult; ezek feldolgozása és az eredmények fel- használása oktatásunkat lényegesen javítani fogja, a kidolgozott tanterveket tartalommal tölti meg, az oktatást közelebb hozza a gyakorlathoz. Annak érdekében, hogy oktatóinkat alkalmassá tegyük az új feladatokra, a fiatalabbakat egy időre termelési tapasztalatok szerzésére az iparba küldtük ki. A hozzánk kapcsolódó ipari tárcák segítségével, szocialista szerződések keretében, részt vállaltunk az ipar tudományos és műszaki feladatainak megoldásában; ideológiai iskolákat és konferenciákat rendeztünk. A további fejlődés érdekében a most kezdődő tanévre az Egyetemi Tanács a következő alapgondolatoknak megfelelően készítette el munkatervét: 1. A tananyag és az oktatási módszerek korszerűsítésének keretében ki kell dolgozni a végleges tanterveket és programokat. 2. Folyamatosan végre kell hajtani a káderfejlesztési terveket, és hatásosabbá kell tenni az ideológiai mcinkát. 3. Emelni kell a tudományos munka színvonalát, fokozni kell terv- szerűségét. 4. Javítani kell az egyetemi, kari és tanszéki vezetési munkát. Munkánknak nem csupán a minőségét kell javítanunk, az mennyiségében is növekedni fog. 1959-ben 2412, 1960-ban 2800, 1961-ben 3250 hallgató oktatását kellett ellátnunk, és 1962-ben ez a szám már 3800. Folyó tanévi munkánk kezdete egybeesik a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. Kongresszusa téziseinek közzétételével. E tézisekből nagy optimizmus fakad, s egyúttal rendkívül meggyőző a bennük tükröződő realizmus. Ez az okmány biztató erőt mutat országunk fejlődésében, belőle mindnyájan erőt merítünk saját munkánkhoz is. Büszkén olvashatjuk a tézisekben eredményeinket, melyek a párt által vezetett dolgozó nép munkájából — és nem is könnyű munkájából — születtek meg. A téziseknek a felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatos elgondolásai, számai és irányelvei perspektívát, feladatokat adnak számunkra. E feladatok megoldására — eddigi munkánk alapján, úgy vélem —- rendelkezünk a kellő erővel és tapasztalatokkal, látjuk közvetlenül, saját területünkön, hogy a tézisek a tapasztalatokra és kísérletekre támaszkodnak, tehát reálisak. A tanév kezdetével e téziseket először az oktatókkal, majd a hallgatókkal fogjuk megvitatni. A tézisekben számos helyen látjuk, hogy mennyire megvalósulnak a nagy magyar gondolkodók álmai: az iskolázott nép, a kiművelt emberfők megteremtése, az a cél, hogy a nép legtehetségesebb fiai és leányai, felvértezve az élenjáró ideológiával és kiváló szakmai tudással, szárnyat kapjanak ahhoz, hogy tudásukat kibontakoztatva, a néppel és a népért nagy4
