Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958

Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

tudományos ülésszakával és a hallgatók pályázataival. Ebből az alkalom­ból látjuk vendégül első ízben egyetemünk gyémánt- és aranydiplomá­sait, és ezt szeretnénk évről évre megismételni. A mérnöki neveléssel, illetőleg a műszaki felső oktatással kapcso­latban gyakran merül fel az a kérdés, hogy az egyetemen diplomát szer­zett mérnökök kellő elhelyezkedése a gyakorlati életben mennyire biz­tosítható perspektívában is. Ügy hiszem, hogy helyes az építőipar szem­szögéből a népgazdaság néhány problémáját idevetíteni. A következők­ben vázolt adatokból nyilvánvaló lesz, hogy a mérnöki munka szüksé­gessége minőségben és mennyiségben minden iparban fokozódik, és ez kétségtelenné teszi, hogy az egyetemen kiképzett mérnökgárda népgaz­daságunk keretein belül biztosan elhelyezkedik, és életszínvonala foko­zatosan emelkedik. A hároméves terv időszakában az építőipar kerek 30 milliárdot fog beruházni, mely összegben nem szerepel a lakosság államilag támo­gatott magánépítkezési tevékenysége. A 30 milliárdból kerek 17 mil­liárd a beruházás jellegű építkezés, a többi felújítás és egyéb építkezés. 1960 után ezek a számok természetesen nagyobbak lesznek. Az építés­fejlesztés alapvető célkitűzéseinek legfontosabbjai: a gépesítés fejlesz­tése, az energia és a hiányanyagok pótlása, a munkaerő-takarékosság, a selejtcsökkentés, az építés organizációjának megjavítása és az építő­anyagok szállításának korszerűsítése. Az üzemi és helyszíni előregyártás korszerűsítése, illetőleg az utóbbinak üzemszerűvé történő fejlesztése igen lényeges mérnöki munkák. A könnyűbetongyártó iparnak legalább az alapjait a hároméves terv folyamán le kell rakni. A lakás- és mező- gazdasági építkezések elősegítése érdekében helyi anyaglelő helyekre telepített kisüzemeket kell létesíteni, főleg könnyűbeton, falazó blokkok és béléstestek gyártása céljából. Biztosítani kell a betonkavics kiterme­lési módjának a mai helyett modern eszközökkel való megoldását meg­felelő törő, osztályozó, mosó és szárító berendezésekkel. A betonkavics- ellátás zavartalansága céljából kavicsszolgáltató bányák kijelölése és a kőbányáknak zúzóművekkel való ellátása szükséges. A könnyű adalék­anyagoknak a könnyűbeton céljára való előállítása sürgős szükséglet mind a természetes (pl. kazánfalak, kohóhabsalak, tufa), mind a mes­terséges adalékanyagok (pl. duzzasztott agyagkavics, perlit, égetett por- szénkavics) terén. A kötőanyagok területén magas kezdő szilárdságú cement és szilárdulást gyorsító vegyi anyagok termelése szükséges. A vasbetonmunkákhoz a nagy szilárdságú, hegeszthető, periodikus profilú betonacélok általános bevezetése ma már elodázhatatlan. Ugyanide tar­tozik a feszítéshez szükséges acélhúrtermelés növelése. A téglagyártás területén a blokktéglagyártás, a sajtolt kézi falazó blokkok gyártása, a könnyűbetonból készített válaszfallemezek és a sta­bilizált vályogépítés bevezetése mind a közeljövő feladatai közé tar­tozik. Engedjék meg, hogy kissé részletesebben térjek ki saját szakmai területem, az ipari és mezőgazdasági építészet legsürgősebb feladataira. Miként az építészet egyéb területein, úgy ezen a területen is a tervezett, illetőleg kivitelezett építményeknek meg kell felelniük gyakorlati ren­deltetésüknek, ami azt jelenti, hogy statikailag szilárdan, anyagtakaré­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom