Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958

Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

kosán és gazdaságos szerkezetekkel tegyék lehetővé a funkciónak megfelelő használatot, a művészet nyelvén fejezzék ki a belső funkciókat, a társadalom életét, s mindezekkel együttesen segítsék az embert munkájában, társadalmi helyzetében és nem utolsó sorban esztétikai igényének kielégítésében is. E célokat az előbb említett és már a hároméves terv ideje alatt végrehajtásra kerülő célkitűzéseknek kell alátámasztaniuk. Talán helyes azt is felvetni, hogy ezek a célkitűzések szükségessé teszik a tudományos kérdések kimunkálására olyan kutatószerv kiépítését, amely egyrészt a munkát végzi, másrészt az egyéb szervek keretében végzett munkát szükségképpen koordinálja. Az Akadémia által egyes tanszékeken eddig kiépített sejtek továbbépítése sürgősen szükséges. Hiányolni kell azt, hogy ilyenek a legtöbb építészeti tanszék területéről ma még hiányoznak, így nem utolsó sorban az ipar és a mező- gazdaság területén. Már pedig nem vitás, hogy csak tervszerű tudományos munka alapján, helyesen bekapcsolódva a műszaki fejlesztés hatalmas feladataiba adhatunk ipari üzemeink részére a mainál jobb és olcsóbb építményeket. Ennek az alapelvnek megfelelően kell alakítani építész- és mérnökoktatásunkat is. Nyilvánvaló, hogy jó mérnök, építész csak az lehet, aki ismeri az építmény fizikai, gazdasági és a szocialista társadalom ilyen természetű követelményeit. A szocialista építészt elsősorban az ember iránti szeretet vezesse. S amikor összekapcsolja a technológiát a művészettel, az anyagokat használja fel a művészi kifejezésre.

Fontos, hogy a kézműipari építési módszerek fokozatos felszámolásával a gyári módszerek kerüljenek előtérbe. A következő időszakban az iparra és a mezőgazdaságra rá fogja nyomni bélyegét az automatizálás, az atomenergia békés felhasználása, a lakóépületek egészségesebb elrendezése, a velük szemben támasztott kívánalmak megváltoztatása. Az ipari üzemek technológiájának fejlődése, a mezőgazdaság területén a kollektív gazdálkodás felé való fejlődés sok új üzemet, gépesített állattartási és élelmiszeripari épületek nagy számát teszi szükségessé. Természetes tehát, hogy e területeken lényegesen ki kell terjeszteni a típusszerkezetek és -épületek alkalmazását, annál inkább, mert a fel- szabadulás óta, bár az előbbi időszakhoz képest sok, de a szükséglethez képest aránylag kevés építkezés történt. Tudjuk, hogy 1945-ig a nagy magánföldbirtokok beruházása csak a legszükségesebbre szorítkozott, és ugyanakkor az elmúlt években a mezőgazdasági építési programot csak töredékben teljesítettük. Úgy vélem, hogy éppen a mezőgazdaság területén várható a legerősebb fejlődés a tipizálás és az építési organizáció vonalán. így szükségessé válik e területeknek szakemberekkel való erőteljesebb ellátása.

Az előbbiekben vázolt feladatok mellett további fontos és megoldásra váró feladatok az üzemi rezgés és zaj elleni küzdelem, a vegyi hatásoknak ellenálló építőanyagok, szerkezetek gyártása, a telepítéshelykijelölés kérdéseinek helyes területkihasználással és területrendezéssel az önköltségcsökkentés szellemében való megoldása.

Mezőgazdasági vonalon fontos teendő perspektivikus falurendezési tervek készítése; a szemestermények és ipari növények növekvő termelésével, az állattartás fokozódó fejlődésével kapcsolatban mind nagyobb

9