Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Turányi István: A közlekedési üzemmérnökképzés első öt éve

geteg segítséget tudott nyújtani minden területen. Ki mondaná, hogy ez az út ma is helyes és járható. Hazánkban ez idő szerint a munkás és paraszt származású ifjúság minden arra alkalmas tagja előtt nyitva áll a főiskola, s kormányzatunk a tervszerű befolyásolás minden módszerét igénybe veszi, hogy e társadalmi osztályok minden megfelelő képességű gyermekét az egyetemek felé irányítsa. Kikből akarjuk tehát a fenti módszerrel a közlekedési üzemvitel felső kádereit a régi módon nevelni?

De járhatatlan ez az út azért is, mert az ilyen káderek iránt támasztott igény a feladatok rohamos növekedése, a követelmények ugrásszerű emelkedése miatt nem csak nagy, de sürgős is. Itt már az ön- és átképzés szolgáltatta kádermennyiség sem mennyiségileg, sem minőségileg nem megfelelő. A probléma intézményes megoldása szükséges, s többek között ez is szülte az üzemmérnöki kart. A közlekedési üzemmérnöki kar felállítása tehát nem más, mint a szocialista közlekedés létrehozásának egyik elengedhetetlen, szerves része, egy annak feltételét biztosító intézkedés. Az elmúlt évtized alatt a közlekedés területén végrehajtott forradalmi változásokat olyan mértékben követi a nagy távlatú, mindenvonali, szakadatlan fejlődés, amilyen mértékben biztosítva lesz a közlekedéstudomány széles körben való fejlesztése, oktatása, s az ezen az alapon nevelt káderek munkábaállítása. Ez semmi más, mint a műszaki fejlesztés elvének, a vezetés színvonala emelésének gyakorlati végrehajtásához egyik feltétel biztosítása a közlekedési üzemek területén. Ha valahol, itt nagy lemaradás van, pedig semmi akadálya sincs annak, hogy a többi ágak fölé emelkedjünk. A vezetés és szervezés legbonyolultabb üzemi kérdései, az ipari forradalom óta szinte mindig a közlekedés területén jelentkeztek elsőnek, és nem ritkán itt is oldották meg őket először.

Tisztán kell látni, hogy ha a szállítási feladatok megoldásában a döntő szerep a forgalmi, általában az üzemi szolgálat kezébe van letéve, ha ennek a problémái a legszövevényesebbek, akkor ezek a problémák csakis a legjobban, legmagasabb színvonalon képzett káderekkel oldhatók meg. Minden egyéb szakágazat munkájának eredménye e szolgálati ág működésének, vezetésének eredményein keresztül realizálódik, vagy válik eredménytelenné.

Mint látjuk, az üzemmérnöki kar megalakulása előtt kibocsátott mérnökök, a vasút területén saját szakmájuk közlekedési specialistái maradtak. Itt pedig ennél lényegesen többről van szó; komplex műszaki és gazdasági káderekre van szükség, akiktől távol áll a bármely szakra való specializáltság, de akik mindegyik szak sajátos problémáit ismerik, és mindegyik nyelvén tudnak beszélni, a vezetés, a szervezés területén pedig minden más szakágazatnál magasabb színvonalú képzettséggel rendelkeznek. Amint az üzemi szolgálat tűzi ki a többi szolgálati ág feladatait, sőt ezek megoldásának időrendjét is, úgy minden leendő közlekedési mérnök — bármely egyetemen vagy karon tanuljon is — tudományanyagában jelentkezni kell a közlekedési üzemvitel sajátos szempontjainak, hiszen akár építményt, akár gépet létesítenek, az mind az üzemvitel szolgálatára készül, s számos egyéb tényező között legelső helyen az üzemeltetés szempontjai állnak. így tekintve, a közlekedési üzemmérnöki karon folyó tudományos és nevelőmunka minden, a közlekedéssel kapcsolatban álló kar, tanszék és tudományos intézmény tevékenységét előmozdítja, jelentőségét emeli.

38