Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Borsos József: A város- és községgazdálkodási mérnöki oktatás megszervezése
BORSOS JÓZSEF A VÁROS- ÉS KÖZSÉGGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKÖK OKTATÁSÁNAK MEGSZERVEZÉSE A Minisztertanács rendelkezése alapján egyetemünkön az 1954/55. tanévben megkezdődött a város- és községgazdálkodási mérnöki szakképzés, és az első ilyen mérnökcsoport (32 fő) 1956 április—május hónapban megszerezte oklevelét. Időszerű és indokolt tehát, hogy az újrendszerű mérnökképzést behatóan ismertessük. I. Az új szak felállításának oka és célja A városok és községek műszaki igazgatásával, a városgazdasági létesítmények előkészítésével, építésük lebonyolításával és a városi vállalatok működésével a felszabadulás előtti időkben is sok mérnök foglalkozott. Ezek a mérnökök a városok hivatali szervezetében, az Államépítészeti Hivatalok keretében és különböző városi üzemeknél, vállalatoknál működtek. Foglalkoztak ilyen ügyekkel a főfelügyeletet ellátó minisztériumok is. Ezek a mérnökök azonban munkakörüknek megfelelő egységes szakképzésben nem részesültek. Tanulmányaikat a Műegyetem mérnöki, építészmérnöki, gépészmérnöki karán végezték el, és úgy foglalták el állásukat, hogy a városi mérnökök munkájának nagyon sok fontos kérdését, így különösen a pénzügyi gazdálkodási, üzemgazdasági ügyeket nem ismerték és nem érezték, mert nem tudták áttekinteni az egyes ágazatok mélyebb összefüggéseit. Ez a helyzet még rosszabbá vált, amikor a Műegyetemen az addig egységes általános mérnöki kart 3 szakra (híd- és szerkezetépítő, út-, vasút- és alagútépítő, vízépítő szakra) osztották. így elmélyült, alaposabbá vált, és a korszerű technika fejlődésével lépést tudott ugyan tartani a mérnökök szakmai képzése, de a szűkebb szakmájukban túlságosan elmerült mérnökök elvesztették érdeklődésüket az általános kérdések iránt és nem is rendelkeztek olyan átfogó műszaki képzettséggel, ami egy-egy város sokrétű műszaki ügyeinek irányításában nélkülözhetetlen. Különösen vidéki városainkban, a városi szolgálatban álló mérnöknek, aki gyakran egyedül vagy csak néhányad magával intézte a műszaki ügyeket, szinte óránként felváltva mérnöki, építészeti, gépészeti, sőt, esetleg vegyészeti tudást igénylő kérdésekben kellett állást foglalnia. A mérnökök gazdasági és üzemgazdasági tudása pedig teljesen hiányos volt. Az így kialakult helyzetben általános gyakorlattá vált, hogy a városok akkori jogász és laikus vezetői a mérnököket a legfontosabb elvi kér25
