Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Borsos József: A város- és községgazdálkodási mérnöki oktatás megszervezése
dések intézésénél háttérbe szorították, véleményüket csak kifejezetten szakmai részletkérdésekben kérték ki, és fontos műszaki és gazdasági ügyekben születtek döntések anélkül, hogy azokban a mérnökök szavukat hallathatták volna. Ebben azonban maguk a mérnökök is hibásak voltak. Önképzésükkel nem sokat törődtek, az általános gazdasági és igazgatási kérdések iránt nem érdeklődtek, sőt tudatosan visszahúzódtak szakmai tudásuk elefántcsonttornyába, és szinte önmagukat kapcsolták ki a felsőbb vezetésben való részvételből. A felszabadulás után a helyzet e téren sokáig alig változott, sőt több vonatkozásban tovább romlott. Ehhez hozzájárult az is, hogy sok helyi tanácsnál a helytelenül értelmezett káderpolitika következményeként a megfelelő szaktudással és főként alapos helyismerettel rendelkező mérnököket állásukból elbocsátották, vagy legalábbis a vezető, irányító helyekről kiszorították. A vidéken működő mérnökök a továbbképzés lehetőségeitől el voltak zárva, szakkönyvekhez alig jutottak, a Mérnöki Továbbképző Intézet előadásait nem látogathatták. A műszaki felsőoktatás területén pedig tovább folyt a szakosítás, tehát a városok műszaki vezetéséhez szükséges általános átfogó ismereteket az új mérnökök sem szerezhették meg. Ez az állapot egyre tarthatatlanabbá vált, mert a szocializmus építése során egyre inkább előtérbe lépett a városi és községi lakosság szükségleteiről való tervszerű közösségi gondoskodás. A város- és községgazdálkodás munkaterülete egyre szélesedett. A városok és községek fejlesztésére megindult a reális tervezés, mely gazdasági adatgyűjtést, gazdasági vizsgálatokat kíván. A villamosítás, vízellátás, csatornázás fejlesztése a kormányzat legfontosabb célkitűzései között szerepel. A város- és községgazdálkodás feladatait azután ugrásszerűen megnövelte a nagyobb lakóépületek államosítása, ami által a lakásgazdálkodás a helyi tanácsok egyik legfontosabb működési ágazatává vált. Növelte a város- és községgazdálkodással foglalkozó mérnökök jelentőségét a helyi tanácsok egyre fokozódó önállósítása, aminek következtében sok olyan feladatkört is a helyi tanácsok vettek át, amelyekkel azelőtt központi szervek — minisztériumok — foglalkoztak. A helyi tanácsok egyre több és több vállalatot is kapnak, amelyeknek hatékony működéséről is nekik kell gondoskodniok. A kormányzat felismerte az így kialakult helyzet hiányosságait, ezért a város- és községgazdálkodás feladatainak megfelelőbb ellátása érdekében három alapvető fontos intézkedést foganatosított: 1. Megszervezték a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumot, így a város- és községgazdálkodás ügyköreit egy helyen, egységesen fogták össze, és egységes szempontok szerint irányították. 2. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Osztályának keretében megalakult a Településtudományi Főbizottság. Azóta a tudományos munka is megindult a város- és községgazdálkodás munkaterületein. Ez azért is jelentős lépés volt, mert a településtudomány helyét a műszaki tudományok közt biztosította. 3. Az 1954/55. tanévben megindult az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen a város- és községgazdálkodási mérnökök szakképzése. 26
