Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete
MAJOR MÁTÉ TÍZ ESZTENDŐ MAGYAR ÉPÍTÉSZETE* Ez az összefoglalás a magyar építészet elmúlt tíz esztendejéről csupán vázlatnak tekintendő. Mint vázlat nem törekszik — nem is törekedhetik — teljességre, minden részesemény felelevenítésére, nem vállalkozhatik a számba vett és a magyarázott, értékelt tények — az egészhez viszonyított — helyes arányának kialakítására, s biráló megjegyzéseiben sem kívánja az ex-katedra megállapítások csalhatatlanságának és megfellebbezhetetlen- ségénak magatartását felölteni. Tíz esztendő, az elmúlt régibb decenniumok történetében — építészet- történetében is — általában nem nagy idő. Felmérése, eseményeinek felsorakoztatása, alkotásainak értékelése viszonylag talán nem is nehéz feladat. A mi tíz esztendőnk azonban — történetében, gondolataiban és eseményeiben — rendkívül gazdag és sokrétű. E gazdagság és sokrétűség kutatása, összefüggéseinek, mozgásának, fejlődésének feltárása már igen komoly munkát igényel, s ez a munka — nyilván — a marxista—leninista építészettörténet és építészetelmélet szakembereire vár, az ő feladatuk az új magyar építészet tízéves fejlődése valódi történetének megírása. Az én feladatom itt most csak egy lehet, az, hogy a legjobb tudásom szerint — de mégis csak szubjektiven — felvázoljam e tíz év építészeti eseményeit. De van egy másik feladatom is, ami az előbbiből következik. Egy fejlődési szakasz tényezőinek — hibáinak, eredményeinek — bármennyire szubjektív összegezése is egyben bizonyos tanulságok és következtetések levonásának kötelezettségét rója az összegezőre. Mondanivalóm befejezéseként tehát — építészetünk továbbfejlődésének szolgálatában — én is teszek bizonyos megállapításokat, ezek azonban ez idő szerint egyrészt még inkább negatív jellegűek, másrészt csak egészen általánosak lehetnek. * Ez az írásom eredetileg a Magyar Építőművészek Szövetsége 1955 szeptemberére tervezett második konferenciájának beszámolójához készült. A konferencia időpontja azonban különböző okok következtében kétszer is elhalasztódott, a tízéves építészeti produkció ilyen részletes mérlegretétele pedig — a beszámolóban — lehetetlennek bizonyult. Időközben ugyanis az építészet aktuális problémái olyan éles megfogalmazásban vetődtek fel, hogy a beszámolónak elsősorban és sokoldalúan ezekkel kellett foglalkoznia és nem csupán az építészeti szemlélet tíz év alatti változásával, ennek gyakorlati következményeivel és az ezekből levonható konzekvenciákkal. Ezért a konferencia beszámolóját jórészt a Szövetség vezetőségének tézisei alapján készítettem el, míg az én, már kész dolgozatom teljesen magánvéleményként kerül közlésre. 142
