Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete
A fejlődés első szakasza Űj éra kezdődik 1945-ben a magyar nép számára. Az imperialista elnyomás, a második világháború és a fasiszta önkény szörnyűségeinek dermedtségéből a szovjet fegyverek hozta szabadság meleg lehelete old fel mindnyájunkat. Ez a szabadság azonban nemcsak felold, köt is. De ez a kötöttség már nem a félelemdiktálta megbúvás a »kockázatos« feladatok és a felelősség elől, nem engedelmes és opportunus »beleilleszkedés« egy társadalom keveseknek lágy, a többségnek kemény és kegyetlen formáiba. Ez a kötöttség csupán a felismert szükségszerűség által határolt, tehát szabad vállalása új, nagyszerű feladatoknak, szélesebb felelősségnek, öntudatos és őszinte egybeforrás egy új, magasabbrendű társadalommal, mely mindenki számára egyképpen biztosítja az emelkedés feltételeit. És a magyar nép — a Párt irányításával — hozzálát, hogy az imperializmus, fasizmus és a háború okozta anyagi és szellemi rombolás nyomait eltakarítsa, romjait helyreállítsa, az országépítés nagyszerű munkáját megkezdje és végbevigye. Ezért, az építés szilárd megalapozásához, köztulajdonba veszi a nagyüzemeket, a bányákat és mindenekelőtt a földet. Aztán bevezeti az egész magyar életet átfogó tervgazdálkodást, hogy ezzel az építő-, az alkotómunka világát eddig ismeretlen mértékben észszerűvé tegye és kitágítsa. Mindehhez alkotmányt fogalmaz magának és kezébe veszi — a tanácsokban — hazája ügyeinek közvetlen intézését. A felszabadulás tehát egy új, valóban magasabbrendű társadalom megteremtésének lehetőségeit, feltételeit, tényeit ajándékozza a magyar népnek. Az élni-tudást ezekkel azonban jórészt csak ezután lehet megtanulnia, a felkészülést a nagyszerű alkotó munkára lényegében csak ezután lehet megkezdenie, annak ellenére, hogy előtte áll a Szovjetunió három hatalmas évtizedének minden példamutatása. Igaz, hogy — amint kiderült — a példakép követése sem egyszerű és semmiképpen sem mechanikusan megoldható feladat. Nem csodálható tehát, ha voltak és vannak nehézségei, ütközései, tévedései, melyek megfizettették és meg fogják még fizettetni vele a fejlődés iskolapénzét, de innen voltak és vannak — éppen a nehézségek, ütközések, tévedések próbáin megedzett, szilárddá érett — eddig elképzelhetetlen, szép és gazdag eredményei is, melyek mind közelebb és közelebb viszik a szocializmus megvalósításához. Új éra kezdődik 1945-ben a magyar építészek számára is, új, magasabbrendű céllal, új, sokrétű feladatokkal és új, szélesebb felelősséggel. A cél: a szocializmusépítés építészeti feltételeinek megteremtése, az épülő szocializmus eredményeinek a szocialista építészet eredményeivel való gazdagítása. A feladatok: — romeltakarítás és a helyreállítás roppant erőfeszítéseivel szinte egyidejűleg — a szocializmus bázisát jelentő nehézipar hatalmas erőműveinek, üzemeinek, a könnyűipar differenciálásával, fejlesztésével kapcsolatos építészeti objektumoknak megépítése, a régi és új ipari települések megfelelő korszerű lakótelepekkel való ellátása, új városrészek, sőt új városok létrehívása, a falu, a mezőgazdaság építészeti kultúrájának minden vonatkozásban való emelése. E cél és e feladatok sokrétű, mennyiségben és minőségben egyképpen hatalmas munkát jelentenek, mely munka csak az egész társadalom iránt mélységesen átérzett felelősséggel teljesíthető. 143