Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Elhunyt professzoraink

zeti, haladó jellegét. Mint a Magyar Építőművész Szövetség első elnöke, az építészet minden jelenségére kiterjesztette figyelmét, s főként a beható kritika kifejlesztésével törekedett a már fellendülő, de még bizonytalankodó építőművészet útját egyengetni. Megszervezte a szövetségi bírálatokat, kiszélesítette és új alapokra fektette építészeink továbbképzését.

A nagyarányú közéleti és tervező tevékenység mellett Kardos György számos kiemelkedő jelentőségű tudományos munkát is végzett. A Mérnöki Továbbképző Intézet által kiadott sorozatban jelent meg a Magyar klasz- szicista építészet című könyve 1953-ban. Eddig még fel nem sorolt fontosabb tanulmányai:

1. Német műtörténet útja (Tér és forma, 1947).

2. Kis művek, nagy mesterek (Tér és forma, 1950).

3. Esztergom XVIII. századi világi építészete (Építés-Építészet, 1950),

4. Építészeti hagyományaink (Szabad Művészet, 1951).

5. A magyar klasszicizmus stilisztikai kérdései (Építés-Építészet, 1951).

6. Építészetünk útja (Magyar Építőművészet, 1952).

7. Klasszikus alkotó módszerek a szovjet építészetben (Építészettörténeti és Építőművészeti tanulmányok, 1953).

8. A szovjet építésznevelés tanulságai (Magyar Építőművészet, 1952. 5—6. sz.),

9. Építészeti benyomások a Szovjetunióban (Építészettörténeti és Építőművészeti tanulmányok, 1953).

10. Építészeti belsők és külsők kapcsolata (Építészettörténeti és Építőművészeti tanulmányok, 1953).

11. Műemlékeink vizsgálata (I. a péceli Ráday-kastély; II. az esztergomi Szent Anna-templom. Magyar Építőművészet, 1952).

A felsorolt tanulmányok sohasem szakadtak el az építőművészet aktuális problémáitól. Szervesen beilleszkedtek abba az egységes programba, amely csakis ilyen többirányú tevékenységből összeötvöződve vezethetett a cél felé. Tudományos és tervezői munkájában páratlan képzelőereje és megjelenítő képessége, rajzkészsége is segítette. Az elmélet és gyakorlat állandó és benső kapcsolatáról tanúskodnak vázlatai, meg nem valósult tervei is.

A törekvéseknek, a célratörő munkának ilyen egységében a cél által megszabott sokrétű, de egy irányba mutató, és megalkuvást nem tűrő tevékenységben tükröződik Kardos György személyisége, rendkívül tudatos, erős, magabiztos egyénisége. Ravatalánál döbbentek rá a magyar építészek a hiányra, az űrre, amit maga után hagyott.

Pogány Frigyes

105