Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1989-1990
1990. április 9. (928-1245) - 1. Javaslattétel vezetői megbízásokra - 2. Javaslat címzetes egyetemi tanári cím adományozására - 3. Javaslat kitüntetéses doktori cím adományozására - 4. A BME feladatai a tantervi alapelvek elfogadása után - 5. A hallgatók szociális támogatásának helyzete, a támogatási rendszer korszerűsítése - 6. Javaslat a GMF műszaki szolgáltatási tevékenységének korszerűsítésére - 7. Egyebek - 1. Szociális-kulturális alap felosztására tett javaslatok - 2. KK szerződések véleményezése - 3. Világkiállítással kapcsolatos kft alapítása - 4. Lágymányosi terület BME ingatlanainak hasznosítása
072 Oktató-nevelő és tudományos (művészi) munkára vonatkozó jövőbeni terveim. Az építészet és az építés egyidejű az ember megjelenésével, az egyetemes kultúra része. Az emberiség kultúrális fejlődésének szemléltető módja , hogy milyen tárgyakat használt, illetve használ munkája során. E tárgyak bonyolultságából következtetni lehet az adott kultúra színvonalára, fejlettségi fokára. A történelmi korokkal ellentétben a XX. század, de méginkább az eljövendő XXI.században az élőmunka helyét átveszi a gép, illetve az ezekkel előállított tárgyak sokasága. A technika, vagyis a tárgyak előállításának folyamata meghatározó, a tárgy és az azt használó ember számára is. Ennek tudatos felismerése meghatározó a jövő szempontjából. Ugyanis a technika ismerete, mondhatnám alakitható ismeret e alapvetően döntő, hogy ne a technika rabjai (technológiai kényszerűség), hanem annak alkalmazóivá váljunk. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a humán tárgyak egyetemes ismerete mellett, a reál (tudományos és műszaki) tárgyak a mainál sokkal szélesebb összefüggéseinek felismerése és oktatása, és ezzel egyidejűleg a specifikus tudásanyag mélységi szintjének fokozása Az elkövetkező generáció legfontosabb képességének a kooperáció, együttműködési készség a mainál összehasonlíthatatlanul magasabb szintű megvalósítását kell elérnie ahhoz, hogy a probléma lényegi felismerése (helyes alapdöntés) után a lebontás folyamatában (apró lépések folyamata) a kellő mélységig megoldóképes legyen. Tehát egyrészt lényegesnek tartom a kellő koncepcionálási készség kifejlesztését, másrészt a specializáció részletekbemenő aprólékosságát, valamint a közöttük kapcsolatot létrehozó kooperációs készséget. E három fő készség kifejlesztését tartom az egyetemi oktatás lényegének, melynek, mint módszernek a segítségével a felgyorsult fejlődés kihívásaira a már nem hallgató, de állandóan alkotó, változtatni képes "személyiség" képes a mindenkor helyes választ megtalálni az adott problémára. Ebből a hármas 'egységből való egyik vagy másik elem kiemelése, illetve elhagyása a folyamat torzulását eredményezi, mely a létrejött eredményben tárgyiasul, elhibázva annak lényegiségét.
