Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
sadalmi és műszaki tudással, a partnerek által elismert intellektuális és kooperációs képességekkel és készségekkel. Ezért egyetemeink egyik központi gondja a saját tudás mennyiségi és minőségi megújítása, az oktatókkutatók tömeges és magasszínvonalú külföldi és hazai továbbképzése, esetenként átképzése. Ennek egyik fontos eszköze és lehetősége a külföldi nemzetközi központokba való bekapcsolódás úgy is, hogy tanulni, de ahol lehet úgy is, hogy ott tanítani. Ezzel párhuzamosan nemzetközi agrártudományi képzési központ magyarországi létrehozásában határozottabb és következetesebb munkára van szükség. 2. Az agráregyetemek is üdvözlik és fokozott érdeklődéssel kísérik a Nemzetközi Postgraduális Képzés magyarországi kialakítására vonatkozó MTA kezdeményezést. Ezeknek a követelményeknek megfelelni, az említett lehetőségekkel élni azonban oktatóink nagy részének nem könnyű. Egyrészük nem is képes rá. Olyan átmeneti, szelektív káderpolitikára van szükség, amely a ráció és a humánum adta lehetőségekre épít. A tanulás és tudásérdekeltség megteremtésével az egyetemi oktató-kutató munka magas erkölcsi és anyagi elismerése útján véget kell vetni a csökkent, de még meg nem szűnt kontraszelekciónak. Ehhez az a társadalmi gyakorlat vezetett, amely az igazi értelmiségi autonóm gondolkodást és alkotómunkát legtöbbször annyiban ismerte el, amennyiben az közvetlen napi politikai célokat vagy domináns politikai csoportérdekeket közvetlenül támogatott. Erre lehetőséget adott az egyoldalú külpolitikai orientációból következő külső nemzetközi megmérettetés folyamatos hiánya is. A nem kielégítő erkölcsi és anyagi elismerés, az egyetemi oktatók és tudományos dolgozók nagyobb részének abszolút, kisebb részének pedig relatíve elfogadhatatlanul alacsony a fizetése, jövedelme. Elviselhetetlen az aránytalanság még a hazai egyes értelmiségi csoportok jövedelméhez képest is, nem beszélve a hasonló képességű és teljesítményű külföldi oktatók, kutatók fizetéséhez, jövedelméhez képest. A kontraszelekciónak ma ez az egyik fő oka. Az agrárértelmiség kiemelkedő szerepet képes vállalni — ha ilyet kap - nemcsak egy új agrárpolitika stratégiai értékű kidolgozásában, hanem annak következő évtizedekben való sikeres megvalósításában is. 11
