Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
Oktatásunk tradicionálisan betegcentrikus. Oktatási szemléletünkben még mindig nem kap megfelelő helyet környezetünk védelme, levegőnk, vizeink óvása és a mentálhygiénés szemlélet. Az orvostudományi egyetemeken a tantárgyak egymásra épülő rendszerben következnek. A tanszabadság kérdését lehet úgy értelmezni, hogy egy bizonyos törzsanyag elsajátítása mindenkire kötelező. Ezen kívül biztosítani kell a legszélesebb körű fakultáció lehetőségét, hogy a hallgató érdeklődésének megfelelően választhasson a kollégiumokból. Természetes, hogy mindennek meg kell teremteni a vizsgarendszerét is. Az orvos és gyógyszerész hallgatók oktatásában feltétlenül helyet kell kapjon az egészségügyi és szociális gondoskodás közgazdasági háttere. Egy piac-orientált gazdálkodásban elképzelhetetlen, hogy a magasan képzett egészségügyi dolgozók erről nem rendelkeznek kellő tájékozottsággal. A Semmelweis Orwostudományi Egyetem és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem e téren már együttműködik. Az egészségügyi főiskolai képzés tapasztalatai alapján tovább kell szélesíteni a középszintű szakdolgozók körét, összhangban az orvos-, fogorvos- gyógyszerészképzéssel. Törekedni kell a tanulmányaikat nem kellően teljesítő hallgatók egyetemi éveinek alacsonyabb szintű diplomával való elismerésére. Ennek nemcsak a betegellátás és szociális tevékenység, hanem az ésszerűbb munkaerőgazdálkodás szempontjából is jelentősége van. Az egyetemi, főiskolai oktatásnak nem lehet más célja, mint a lehető legmagasabban képzett szakemberek kibocsátása. Ezzel együtt az orvos és gyógyszerész társadalom tekintélyének megerősítése érdekében szükség van a hivatás gyakorlásához kapcsolódó — példaadással kialakított — sajátos magatartási modellre is. A szaktárgyakkal integrálva, erősítve a nevelési tevékenységet, ki kell alakítani az egészséges értelmiségi létet. A magatartási minta életreszóló kísérője lehet az orvosnak. Helyes döntés volt, hogy az egyetemi felvételnél privilegizálni kell a nyelvtudást, és a diploma megszerzéséhez egy-két nyelvvizsga szükséges. Ehhez azonban meg kell teremteni a feltételeket a középiskolában és az egyetemen egyaránt. Törekednünk kell arra, hogy egyetemi oktatásunk egyre jobban igazodjon az európai nagy egyetemek orvosi oktatásához. Ezen egyetemekkel a szoros együttműködésre, a kölcsönös részképzésre, szemeszter cserére és — ha nem is nagyon a közeli jövőben — a diploma equivalencia megvalósítására. Jó lehetőség erre az egyetemeinken tanuló külföldi diákok és továbbképzésre jelentkezők nagy száma. 11
