Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
A tudományos ismeretek rendkívül gyors bővülése miatt felértékelődött a továbbképzés jelentősége. Erre az öt orvosegyetem megfelelő munkamegosztásban keretet biztosít. A külföldiek graduális és postgraduális képzése is növeli egyetemünk tekintélyét, jelentős deviza bevételt biztosít. Szükséges azonban, hogy ebből a devizából a jelenleginél nagyobb hányad maradjon az egyetemeken. Költségvetés tekintetében eddig sem voltunk elkényeztetve, műszerezettség, infrastruktúra szempontjából le vagyunk maradva a nagy megyei kórházaktól. Az idegen nyelvű oktatás bevételeiből éppen ezen hiányosságok megszűntetését, továbbá a külföldi utazásokat, a nemzetközi kapcsolatok támogatását, diákcseréket fedezhetjük. Anyagi okok nehezítették tudományos munkánkat, a nemzetközi tudományos életben való túlélésünket ugyanis ezek a kapcsolatok biztosíthatják Nemzetközi összehasonlításban egyben megmérettetésünket is jelentik. Az egyetemi önállóság az orvosegyetemek esetében — a nevelési, oktatási és a gyógyító tevékenységből következően — összetettebb kérdés, mint a többi egyetemeknél. Bár az orvosegyetem elsősorban felsőoktatási intézmény, egyben része az országos egészségügyi ellátást adó szervezett hálózatnak. Az egyetemi tevékenység összemosódásának egyik nem elhanyagolható oka vagy következménye a költségek öszzemosódása. A probléma megoldásának módja, hogy szét kell választani az oktatásra és gyógyításra fordítható költségeket. így az egyetemi anyagi önállóság növelésének két forrása az oktatás és- a betegellátás. Ennek jelentősége a jövőben növekedni fog. Az orvosok és a gyógyító tevékenységben nélkülözhetetlen szakalkalmazottak etikailag is elítélendő alacsony fizetése sokakat kényszerít másodállás, túlmunka vállalására. Ez gyakran csökkenti a rendes napi munka eredményességét,és értékes időt von el a tudományos munkától. Mások azért vállalnak külföldön munkát, hogy anyagilag egyenesbe kerüljenek, lakást vásárolhassanak. Bármennyire fontos, hogy minél több oktatónk töltsön hosszabb időt külföldön, jól felszerelt intézetekben értékes tudományos munkát végezve, mégis szóvá kell tennem azt az anomáliát, miszerint egyre gyakoribb jelenség, hogy egyes kutatók egyhuzamban 6—8 évet kívánnak az intézményüktől távol tölteni, amikor itthon is szükség volna rájuk többek,között azért is, hogy a külföldön megszerzett tapasztalatokat a hazai kollégák 11
