Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra

Az elmúlt közel egy év alatt a Rektori Konferencia olyan alapvető egyetemi problémákkal foglalkozott, mint az egyetemi felvételi rendszer megújítása, az egyetemek szerepe a tudományos minősítésben, a tudományos továbbképzési rendszer fejlesztése. Ezek a kérdések ebben az időszakban illetékes kormányzati szervek napirendjén is szerepeltek. Kívánatos lett volna a döntéselőkészítő munkába a Rektori Konferenciát is bevonni. Ennek elmaradása késői jelentkezésünkkel és a még ki nem alakult reputációnkkal magyarázható. Az előttünk álló években tisztázódik majd, hogy az illetékesek milyen mértékben tekintik partnernek a Rektori Konferenciát az egyetemek sorsának alakításában. A meghatározó tényező ebben a kérdésben minden bizonnyal a Rektori Konferencia munkájának színvonala és egységes kiállásának súlya lesz. A bizalom és az együttműködési készség erősödésének a jelei kézzelfoghatóak. Az autonóm egyetemek és azok szövetsége, a Rektori Konferencia intenzív együttműködést megvalósító, partneri viszonyra törekszik a magát autonóm köztestületként definiálni kívánó Magyar Tudományos Akadémiával és intézményeivel, a magyarországi főiskolákkal, és más hazai és külföldi felsőoktatási és tudományos intézményekkel. A Rektori Konferencia állásfoglalása a romániai településrendezési tervvel és a nemzetiségek elnyomásával kapcsolatban azt a szándékunkat jelzi, hogy az egyetemek felemelik a szavukat az alapvető emberi jogok, az európaiság követelményei, és a nemzeti problémák időszerű kérdéseiben is. A továbbiakban néhány működési problémát is megemlítek: Az elmúlt év során kialakított állásfoglalásokat az előzmények és az adott helyzet sokoldalú elemzésével, számos egyetemi oktató bevonásával, egyetemközi egyeztetéssel készítettük elő és figyelemmel voltunk arra is, hogy azok ne sértsék egyetlen egyetem, illetve egyetemcsoport sajátos érdekét sem. A Rektori Konferencia állásfoglalásai a legszélesebb körű nyilvánosságra-hozás, a megvitatás és a továbbépítés igényével születnek. Ezen a téren azonban még sok a kívánnivaló. A Rektori Konferencia törekvéseit a sajtó, a rádió és a televízió eddig nagyon vérszegényen közvetítette a társadalom számára. A felsőoktatáspolitika szócsöve, a Felsőoktatási Szemle még egyetlen cikket sem közölt ebből a témakörből. De saját oktatóink és hallgatóink körében sem tapasztalunk megfelelő érdeklődést és reagálást. Bizonyára nagy súllyal esik a latba ezen a téren az a tapasztalat, hogy reform-tervekben a múltban sem volt hiány, de az esetek túlnyomó többségében hiányzott a megvalósításhoz szükséges feltétel, — és ennek sajnos ma is híjával vagyunk.